Egész nap forróság volt, de este már nagyon vágyakoztam odaki. Jöttem-mentem, készülődtem a lakásban egy kis sétához.
– Gréti, menj pisilni indulás előtt! – adtam ki a jelszót, – De ne vidd be a bilit a tv elé! – kiáltottam utána, amikor vonult, – Én sem szoktam a tv előtt pisilni! – hagytam ott és mentem a gyerekszobába a picin pelenkát cserélni, majd belenyomtam Petikét Apu kezébe.
Mivel telt az idő, indultam az előszoba felé, kiabáltam.
– Gréti mizu? Gréti! Gyere! – felejtkeztem el arról, hogy imént még bilizett.
– Megyek Anyuci. Ááááááááááááááááááááááá!!!!!!! – Csitt- csatt, zuhanás hangja hallatszott, majd hangos és keserves sírás. Apával majdnem egy időben értünk az ajtóhoz, ahol a következő kép tárult elénk:
Gréti a földön feküdt, kezei-lábai szanaszét vetve. Fejénél a bili kiborulva, az egész szobát beterítette a pisi. A gyerek a tócsában feküdt, fejétől a lábáig pisiben, és hisztériásan üvöltött. “Vááááááááááááááuuuuuuuuuááááááá! Anyu! Váááááááááuááááááá!”
Nos, miután első pillantásra látszott, hogy a gyereknek nincs nagy baja, a helyzet groteszkségét fokozva, ott, azonnal bepisiltem a röhögéstől. Második gondolatom az volt, vajon hol a fényképező gép. De mozdulni nem tudtam. Próbáltam nem sikítozni, begörnyedtem, a kezem a számhoz szorítottam, a könnyem folyt. Apa egy tized másodperc múlva ért a hátam mögé. Előbb erősen szuszogott, aztán azt nyögdöste kínjában: “Hát én mingyá’ behugyozok!”. Vette szorgosan a levegőt, próbált uralkodni, de amikor megláttam, hogy Petivel a kezében erősen rogyott térdekkel fuldokol a nevetéstől, akkor nem bírtam tovább.
– Víííííííííííííííííí! Híííííííííííííííííííííííííííí! Víííííííííííííííí!- sikítottam.
– Hááááááá, háhá höhö híííííííí! – zengedezett Apu.
– Vááááááááuuuuuuuuuuuuuuuuuuuááááuáááááááááááá! -sikított hisztériásan Gréta, majd nyújtotta felém a hugyos kis kezeit. Magamat megerőltetve a fuldokló röhögéstől teljesen elgyengülve, két kezénél fogva felemeltem a kicsi lányt, és a pisit végigcsöpögtetve, azon mezítláb egyensúlyozva beraktam a kádba és lezuhanyoztam.
– Ezt hogy hozta létre? Höhöhööööööööö, hahahaha… – hahotázott Apu.
De nem kaptunk magyarázatot. Kissé megpróbáltuk rendezni az arcvonásainkat, a gyereket, majd a ruházatomat és a lakást. Nagyot sétáltunk utána.