Legalja fesztivál 2. rész, Rumli fesztivál.
Hogyan akar spórolni az okos szülő? 500 Ft-os belépőjeggyel jutunk be a Holnemvolt parkba, este 8-kor (Összesen 2000-ért). Apa hozza a tavalyi zsetonokat, amiket visszakaptunk, mert kisiklott alattunk a hullámvasút.
Videó itt a Facebookon
A családi jegy egyébként 7300 Ft 2 gyerek két felnőttre. Ismétlem HÉTEZERHÁROMSZÁZ, amiért bejutsz egy olyan helyre, ahol ha minden játékra négyen felültök az menetenként 1600 FT. EZERHATSZÁZ!!!
Rumlifesztiválnak hívják az eseményt. Nos az van is. A bejáratnál nagyon aranyosan, gólyalábas fiúk fogadják Grétit, felemelik és megkötéltáncoltatják a bejárati korlátokon. Rögtön jókedvünk kerekedik. Mosolyogva robogunk át a forgatagon a hullámvasútig. Nem működik. Bizonytalan mikor indul. Átsétálunk az elvarázsolt kastélyhoz, ami színpompás megvilágítást kapott. Végigálljuk a sort, nyújtjuk a zsetonjainkat. Már nem érvényesek. MIÓTA??? Tavaly nyár óta. De mi tavaly nyáron voltunk itt és ezt kaptuk. Akkor se. Bekönyörögtem magunkat, mondtam becsületből hozom a újfajta zsetonokat utána. Ami bent várt minket az szörnyűbb volt, mint tavaly. Az elvarázsolt kastély játékainak több mint fele gyakorlatilag működésképtelen volt. Döbbenten csatangoltunk végig a ROMOKON. De még a tükrök is olyan állapotban voltak, hogy élvezhetetlen volt az egész. Kirobogtunk a hordón, az arcunkról lehervadt a mosoly. A gyerekek csúszdázni szaladtak. Az legalább “ingyenes”. Jól érezték magukat. Indul a hullámvasút, futáááááááááás!!!
CSAK 20 percet kellett várnunk, mert rövid volt a sor, de láttuk a személyzet komoly harcot vív a technikával. Fiatal srácok ültek a vezetőállásban, néha 1-1 kocsiban csak a személyzet ült. Nénik-bácsik húzták- vonták a kocsikat (én úgy emlékeztem gurulnak azok maguktól is, de nemsoká bebizonyosodott, hogy NEM!). A hangosbemondó statisztikákat sorolt. Mióta megy a hullámvasút, tavaly 10000 kört ment. Gyors számolás. 10000 kör x mondjuk 14 ember (sacc, ha félig van tele) x 400 Ft. Legyen 56 milló forint. Nem kevés azért…
Szóval sorra kerültünk és Pötit bekönyörögtük. Ő kisnövésű. Csak 87 cm, a határ 90.
Beengedtek. Felültünk, mentünk, végre. Hullám, sikítás, nevetés… a kocsi megáll. Ott állunk és nézzük a teliholdat vazze a legtetején. Sötét van, a hold ragyog és a mi kocsink ott áll a sínen.
A vezető mögül kikászálódik egy lány és tolja a kocsit. “Ennyire csapágyas.” -mondja a vezető fiú magyarázkodásul. A lány izzad, nyög, de betolja.
Végre gurulunk, a csaj beugrik. Pár hullámot, aztán megint megragadunk a sín közepén.
Lány kiszáll, tol. Nyög, megfeszül, megindulunk.
Megint megragadunk. Nincs hol kiszállni. A lány rollerezik. Hullámok. Vége. Lenne. Megint megragadunk, nincs hol kiszállni. Állunk az alján, az utasok azon viccelődnek, hogy majd jön a következő, az megtol minket. “Á, az sem, az is ilyen állapotban van.”- mondja a fiú.
Lány rollerezni próbál, állunk. Apa is rollerezik. Hullámvasút roller. A lány és Apa berollerezi a szerelvényt az állomásra. Kiszállunk. Örülünk.
Még egy órát töltöttünk ott. Felszálltunk a szellemvasútból lett dzsungelfosra, legalább a gyerekek élvezték, a nagy vizigömbnél jól lefáradt Gréti, a kis Thomas mozdony nyikorgósan pöfögött körbe.
Menjünkhazaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!
A zsetonárusnál mutatjuk 8 darab régi érménket. Főnökhöz irányít. Főnök mutatja a falon az ukászt. 2014.07.04-én bevonták. Egyszerre kiáltunk fel Apával: De mi ezt június 26-án kaptuk vissza, amikor kisiklott a hullámvasút és le kellett gyalogolni!!!!
A fickó nagyon sajnálja, kínunkban röhögünk, és végre hazaindulunk. A gyerekek kezében az előre bekészített elemózsia, víz. Mi meg megbeszéljük, itt a hó vége, meg a pénzünk vége és a szabi vége.
Itt a vége.