Miért kell erőltetni, ami nem megy?

Pláza parkolóházából igyekszem kifelé . Előttem 50-60-as nagymama hajt be nagy magabiztossággal a “behajtani tilos”-ba, majd fordul rám életveszélyesen. Magam elé engedem. Hátul két unoka. Mennék már ki a kapun, a csinos nagyi rosszul áll meg, lehúzza az ablakot, de nem tudja berakni a jegyet. Aztán ki akar szállni, odavágja az ajtót az oszlophoz. Arrébb áll. Kiszuszakolja magát, berakja a jegyet, semmi. Előveszi a pénztárcáját. Az első arcradírt a körmeimmel ekkor követem el. Keresi hol kell bedobni a pénzt. Nem találja. Jön hátra. Lehajtom az ablakot.
“Hol kell itt fizetni?” Elmagyarázom. Otthagyja az autót és elindul…
Na ekkor kezdtem üvölteni:
“Tessék visszamenni rettenet gyorsan az autóhoz és arrébb állni!” Mögöttünk tetemes sor, a pasik már curikkolnak fordulnak meg, én nem tudok, moccanni sem. Próbálok óvatosan hátratolatni, intek merre menjen. Nem. Idétlenül oldalra áll, kiszáll, két unoka otthagy, elindul az automata felé. Én végre szabadulok. Kifeléééééééé!!!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.