Picinyke vigasz

Tegnap kicsit sírdogáltam az autóban. Gréti hátulról szólongatott:
– Anya miért sírsz?
– Semmi baj, mindjárt abbahagyom.
– Anya, mondd el kérlek mi bánt!
– Semmi baj, már megnyugodtam. – tódítottam.
– Anya! Légy szíves! Mondd el kérlek mi bánt!
Addig hajtogatta, míg elmondtam.
– Anya, odaadom a finom puha takarómat. – Nyújtotta a kis plédjét, amivel be volt takargatva a hátsó ülésen. – Nemsoká hazaérünk, és akkor befektetlek a finom pihe-puha ágyikóba és megölelgetlek. Betakargatlak és akkor már meg is nyugszol. Jó?
– Jó lesz köszönöm!
– Akkor most nyugodj meg Anyuci. Nemsoká hazaérünk.
Olyan hangon beszélt velem, amilyennek még soha sem hallottam. Mintha egy kis őrangyal ült volna mögöttem. Imádom!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.