Ronda

Tegnap Grétit is a kis kádba fürdettük, kívánalma szerint. Apukája törölgette a pelenkázón, ő volt a kisbaba…
Én úgy tartottam a pici babát, mintha Grétit nézné. Grétinek jó kedve volt, nevetgélt, gőgicsélt a kisbabának cuki hangon.
– Hát szia! Hát szia kicsike! Hát szeva’ kis Dömdödöm! De ronda vagy! De milyen ronda vagy te!

Nagyon kevesen múlt, hogy nem pisiltem össze magam a röhögéstől. Folyt a könnyünk. Nem gonoszságból mondta. Gyermeki szent meggyőződésből.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.