Pöti beszól

Pöti tegnapi:
Reggeli közben elmélyülten tologatja a kis tányérját, brümmög, bip-bip-bip betolat a laptoptartó alá. Apjának nagyon tetszik, meg is kérdi:
– Ez mi? Egy busz?
Pöti a lehető legdöbbentebb fejjel ránéz:
– Nem! Egy tányér!

Csak egy este

Csak egy este – nem úrinőknek szóló sikítva röhögős sztori.

Mindenki bekuckózott, esti, soron kívüli tv-nézésre. Mivel szünet van, szakítva a kötelező menetrenddel, vicces dolgokat bámulunk együtt a tv-ben. Apa már bele-belehorkol, én a hátamon a túlélésért és ébren maradásért küzdök, a két gyerek pörög.
“Éhes vagyok. Anya kérek szépen enni.” -cirmog ártatlan szemmel Pöti. Persze, hogy éhes, csak ő nem vacsorázott. Akkor nem volt éhes… Kikászálódom az ágyból, adok neki egy fél kiflit.

-Kakilnom kell.” -szólal meg kisvártatva.
–  Én már alszom! – szögezem le és Grétit jelentőségteljesen magamhoz szorítom. Apa nagyon mérges. Morog, megy ki a kisemberrel. Lesújtóan rám néz, aztán kimegy, visszajön összeroskad. Nagyon fáradt. Egész nap dolgozott.
– Én már az előbb kint voltam kajáért. – védekezem.
– Készen vagyok! -kiabál a kicsi, Apa megy.
– Dűtsd ki a feneked. Na, mehetsz. – csattogás… a bilit mossa. Nagyon sajnálom. Kisember nem hajlandó a wc-t használni. Túl aprócska növésű.
– Hoppá, elfogyott a víz. – itta meg az utolsó kortyot Gréti.
– De én szomjas vagyok, menj ki és hozz. – mérgelődöm.
– Nem megyek, kint sötét van, félek. Apa.
– Én ki nem kelek az ágyból már. – morog az öreg medve. – Gréti szaladj ki.- évődnek.
Gréti nagyon röhög. Már mindenki röhög kínjában.
– Félek! Odakint szörnyek vannak.
– Nincsenek szörnyek, felkapcsolod a villanyt és hozol szegény anyádnak inni.
Jelentőségteljesen szorítom a torkom, és dobálom magam az ágyon. – Áááá, megfulladok, vizet! Vizet! – Gréti sikít a nevetéstől. Én is. – Jaj, mingyá’ bepisilek. – nevetek.
– Azt hiszem a probléma ezzel meg van oldva. – hallatszik az óriás ágy túloldaláról a bölcs moraj.
Fogom a poharakat (mert több van, több litert megiszunk este-éjszaka is), és kicsattogok a fürdőbe. Az van legközelebb. Hatalmasat ordítok: “Áááááááááááá, megharapott, áááááá!” – majd zombi módjára érkezem az ajtón.
“Olyan furcsán érzem magam. Gráááá! Valami megharapott! Gráááá!”.
A gyerekek sikítva röhögnek, menekülnek, elkapom őket és belebrünmmögök a hasukba. Persze a poharakat kint felejtettem a vízzel, mert csak a hülyeségen járt a fejem. Indulok vissza.
A fürdőben elkiáltom magam. “Ááááááááááááá megcsípett, áááááááááááá!”. Bentről már hallatszik a vihogás. Érkezem, kezemben a teli poharakkal. Hátrafelé.
– Anya mi volt?
– Á, semmi. valami megcsípett, de minden rendben. – mondom, miközben mindent hátrafelé csinálok. A gyerekek nagyon nevetnek. Különösen Gréti vevő a humoromra.
– Na, megyek pisilni!  – fordulok feléjük és rájuk nézve háttal távozom az ajtón, be a wc-be.
De már eszembe is jutott a következő marhaság. Annyira nevetek, hogy komoly késztetést érzek a wc rendeltetésszerű használatára, de TUDOM, hogy Gréti pillanatokon belül megjelenik és kinyitja az ajtót, már hallom is, hogy jön. Visíííítok a röhögéstől. Lerántom a gatyát és az ajtónak dűtöm a fenekem.
– Hát én ezt megnézem magamnak! – mondja határozottan a hátam mögül és már nyílik is az ajtó. Gréti nyit be, szembe találja magát a teliholddal.
– Híííííííííííííííííííííááááááááááááááhiiiiihiííííííííííííííííí- sikít a röhögéstől és összecsuklik a folyosón. Az ajtó lassan csukódik, de még előtte Pöti is bekukkant.
– Víííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí-hííííííííííííííííííííííí- vonyítok én is farkasként, mintha én láttam volna a holdvilágot. A falba kapaszkodom. Namosfogokbehugyoznihanemfordulokmegazonnal gondolom, és rárogyok a wc-re. Gréti beküzdi magát a szobába, az ágyon fetreng és gurgulázik. Apa hangját hallom, érdeklődik. Gréti nem tud beszélni. (Sokkot kapott. )
Próbálja elmondani, de belevisít, és tovább nevet. Én kezet mosom, és megyek be. Gréti még mindig annyira röhög, hogy nem tud beszélni, felkászálódik az ágyról, pantomimezik. Le tolja a gatyáját, felhúzza, folyik a könnye. Apa még mindig dermedten bámulja. “Mi történt?”
Elmesélem.
“Ti nem vagyok normálisak!” – hangzik a diagnózis. Lassan magunkhoz térünk és rendeződünk. Gréti is megnyugszik. Bebújik mellém az ágyba, de még vagy fél órát ki-ki kel, magyaráz, nevet. Aztán végre teljesen lecsitul, odakuckózik a karjaimba. Apa, Pöti már alvó pozícióban.
“Anya! Amit a Laurával ma készítettünk, a levél, azt neked csináltam, mert szeretlek.”
“Én is szeretlek kicsikém!” – megpuszilom, megsimogatom a kis arcát. Gréti megfordul és leesik az ágyról.
Híííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí……… pukkadunk ki megint mind a ketten.

 

Pillecukor- Gréti beszól

Pillecukor- Gréti beszól

A gyerekeimnek olyan humorérzékük van, hogy vinnyogva röhögök. Láttátok a Madagaszkár pingvinjeiben a pillecukros részt? Amikor az egyikre ráömlik a pillecukor, a másik pedig imádja a rózsaszín cicás pillecukrot, túleszi magát a cukorüzemben és nyávogva megtámadja a másikat. “Nyáú-nyáu-nyáu”…
Ma míg tálaltam, énekeltem. Gréti megszólal Kapitány hangján:
“Baj van! Anyának felment a pillecukor az agyába!”
Ez Gréti értelmezésében: Úgy énekelek, ahogy egy macska nyávog.
Basszus leírni sem tudom, mert most is pukkadozok a röhögéstől és félek felébresztem őket.
pillecukor

Tíz jel, amelyből arra következtethetsz, hogy agyadra ment a gyes

Nem szégyen az. Néha minden anyukát gyötörnek kétségek, vajon nincs-e még elege a négy fal közé zártságból. Nos, összeállítottunk tíz jelet, amelyek megléte esetén bátran lehet aggódni. Vagy nevetni.


Tíz jel…

… amelyből arra következtethetsz, hogy kissé agyadra ment a gyes

1. Sokdiplomás, vezető értelmiségi létedre olyannyira romantikus sorozatfüggővé válsz, hogy még az étkezési és tisztálkodási időket is a kezdéshez igazítod.

2. Ha jókedvedben dudorászni kezdesz, rájössz, hogy már csak a kiszámolókat és a rajzfilmslágereket ismered.

3. Ha – véletlenül – kilépsz az utcára, muszáj valamit megragadnod – a babakocsi fogantyúja nélkül ugyanis bizonytalannak érzed a járásodat.

dolgozoanya

4. Pároddal társaságba mentek. A vacsoránál azon kapod magad, hogy beszélgetés közben kis katonákra vágtad össze a melletted ülő tányérján a húst.

5. Állásinterjúra mész. Viszel mindent magaddal, ami kell – a biztonság kedvéért a retikülödbe dugod a cumit, a plüssmackót és a kisautót. Persze ezek fognak legelőször előkerülni a tárgyaláson.

6. Ugyanezen az állásinterjún a menedzser legnagyobb megdöbbenésére egyszerre csak söprögetni kezded a zakójáról a morzsákat. Te észre sem vetted a mozdulatot – ő annál inkább.

7. Eredeti szakmádba való visszatérésed attól függ, tudsz-e újra normális előadást tartani. Ám neked rendre olyan szavak jönnek a szádra, mint bibi, nyunyó, lecsicsom. És a legnagyobb nyilvánosság előtt hisztérikusan vihogsz rajtuk!

8. Rájössz, hogy a legkomolyabb üzleti partnereidet is az alapján ítéled meg, van-e gyerekük vagy sem. Kár, hogy ők nem így vannak veled.

9. Amikor kijön a mellékhelyiségből, automatikusan visszaküldöd kezet mosni – a főnöködet.

10. A nyilvánvalóan csinos, fiatal és jóképű fickónak egyszerűen nem jut eszedbe a neve. Évek óta úgy szólítod: papa…

Forrás: http://www.noiportal.hu/main/npnews-2358.html
fénykép: mumsandwork.blogspot.com

 

Pöti és a dinoszauruszok

Tegnap az esti mesének is dinókról kellett szólnia. Egy matricás könyvet lapozgattunk, feladatokat oldottunk meg. Pöti meglátta az  ankylosaurust és felkiáltott:

“Anya! Ez nagyon vicces! Egy lapát van a seggében! ”
ankylosaurus“Anya, ezt is felírod? Lapátseggű.
LA-PÁT-SEGG-Ű”

 

😀 😀 😀

 

Pöti és a filmek

Imádom, ahogy Pöti (2 év 5 hónapos) filmül beszél és úgy röhög…  😀 😀 😀
“Egy napon itt minden a tied lesz. Mi? A függöny?… De anyám! Apád vagyok te idióta!”
” Ez nem dolfin, cápa. Simogassa meg ez egy dolfin. Nem dolfin, nem dolfin CÁPA!”
“Szangottam. Fingani akartam, de beszartam.”
Gréti pedig Lorenzo Zoilt idézi, de ezt nem írom le. 😀 😀 😀

Tejszínhab

– Pöti, ne csöcsöljél már! Olyan nagyfiú vagy. Csak a kisbabák szoktak cicizni! Egyáltalán, van benne még tej?
– Üm-üüüüm.
– Üres?
– Üm-üüüüm.
– Akkor mi van benne?!? – kérdezem megrökönyödve.
– Tejszín hab! – köpte ki végre…

Anyja lánya

Na, kész! Gréti anyja lánya. Úgy megnevettettem, hogy bepisilt.
El kellett kapnom, hogy bemenjen a pancsiba. Lerángattam róla a ruhát, nagyon nevetett, de tiltakozott, hogy betegyem a kádba. Elkaptam és – úgy is hajmosás kell! – felkiáltással elkezdtem a a haját beletunkolni a pancsiba. Erre érzem, hogy a ruhám végig melegszik. Úgy nevetett, hogy fejen állva, ahogy fogtam, hogy mint egy szökőkút felfele végigpisilt. Egy fél percig erősen tartottuk egymást, mert sikítoztunk a nevetéstől, nehogy fejjel beleejtsem a kádba. Aztán hívtuk is Apát, hogy ő még ilyet nem látott. 😀 😀 😀

14 feladat, hogyan készülj a szülőségre

Évek óta terjed az angol nyelvű gyerekes oldalakon az alábbi vicces teszt, mellyel a gyerekre vágyók kideríthetik, készen állnak-e már a szülővé válásra. A feladatsor a kisgyerekes élet 14 szegmensére készíti fel az aspiránsokat.

pocakos

1. feladat: Felkészülés a terhességre

Nőknek:

1. Vegyél fel egy fürdőköpenyt és rögzíts egy babzsákot az elejére
2. Maradj így
3. Kilenc hónap után távolítsd el a babok 5 százalékát

Férfiaknak:

1. Menj el a legközelebbi patikába, borítsd a pultra a pénztárcád tartalmát, és mondd meg a gyógyszerésznek, hogy szolgálja ki magát
2. Menj el a szupermarketbe. Intézd el, hogy a fizetésed ezentúl közvetlenül hozzájuk érkezzen
3. Menj haza, fogd az újságot és olvasd el, még egyszer utoljára

2. feladat: Tudás

Keress egy ismerős, már gyerekes párt. Szóld le őket a nevelési elveik, a türelem hiánya, az alacsony toleranciaszint miatt, és azért, amiért hagyják, hogy a gyerekeik vademberek módjára viselkednek.

Tegyél nekik javaslatokat, hogyan kellene a gyerekeik alvási szokásait javítani, mit tegyenek a szobatisztaság érdekében, hogyan vegyék rá a kölyköket a kulturáltabb étkezésre és általában, a jobb viselkedésre.

Élvezd ki. Ez lesz az utolsó alkalom életedben, amikor minden problémára tudod a megoldást.

3. feladat: Éjszakák

Ahhoz, hogy belekóstolj, milyenek lesznek az éjszakák a gyerekkel:

1. Délután 5 és este 10 között mászkálj a nappaliban egy 4-6 kilós, nedves zsákkal a kezedben, miközben sztatikus zaj üvölt a rádióból. (más idegtépő hang is megteszi)
2. Tedd le a zsákot este tízkor, és állítsd be az ébresztést éjfélre, menj el aludni.
3. Kelj fel 11-kor, és sétálj a zsákkal éjjel 1-ig.
4. Állítsd be az ébresztést 3-ra.
5. Mivel nem tudsz visszaaludni, kelj fel 2-kor, és főzz egy teát.
6. Feküdj vissza 2:45-kor
7. Kelj fel 3-kor, mikor megszólal az ébresztés
8. Énekelj dalocskákat 4-ig a sötétben
9. Állítsd be az ébresztést 5-re, és kelj fel, amikor megszólal
10. Csinálj reggelit

fáradt2

Ismételd 5 éven át. Légy vidám!!!!

4. feladat: Öltöztetés

1. Vegyél egy élő polipot és egy hálós bevásárlócekkert
2. Próbáld meg beletuszkolni a polipot a cekkerbe úgy, hogy egy karja se lógjon ki.

Szintidő: 5 perc

5. feladat: Autó

1. Felejtsd el a BMW-det, vegyél valami praktikus, 5 ajtós kombit
2. Vegyél egy csokifagyit, tedd a kesztyűtartóba. Hagyd ott
3. Fogj egy fémpénzt, és tuszkold a cd lejátszóba
4. Bonts ki egy csomag csokis kekszet, és masszírozd bele a hátsó ülésekbe.
5. Húzz végig egy gereblyét a kocsi mindkét oldalán

6. feladat: Séta

1. Várj
2. Menj ki az ajtón
3. Gyere be megint
4. Menj ki
5. Gyere be
6. Ismét menj ki
7. Sétálj ki a kertkapuig
8. Gyere vissza a bejárati ajtóig
9. Ismét menj le a kertkapuig
10. Sétálj nagyon lassan 5 percig
11. Állj meg, és tanulmányozz alaposan minden használt rágót, eldobott koszos zsepit, és halott bogarat. Mindegyikről tegyél fel legalább 6 kérdést
12. Fordulj vissza
13. Kezdj el sikoltozni, hogy nem bírod tovább, és ne hagyd abba, míg ki nem jönnek a szomszédok, és bámulni nem kezdenek
14. Add fel, és menj haza

Most nagyjából felkészültél arra, hogy elvihess egy kisgyereket sétálni

7. feladat: Beszélgetés

Bármit mondasz, ismételd el legalább ötször.

8. feladat: Bevásárlás

1. Menj el a szupermarketbe, és vigyél magaddal egy, a környezeteden található, a kisgyerekhez leginkább hasonlító élőlényt. Egy felnőtt kecske tökéletesen megfelel. Ha több gyereket szeretnél, több kecskét vigyél
2. Intézd el a heti nagybevásárlást anékül, hogy a kecskét egy pillanatra is szem elől tévesztenéd
3. Fizess ki mindent, amit a kecske megevett/amiben a kecske kárt tett

Amíg a fenti feladatsor végrehajtása gondot okoz, ne is gondolj gyerekvállalásra!

9. feladat: Az egy éves etetése

1. Kanalazd ki egy dinnye belsejét
2. Készíts egy kicsi lyukat az oldalára
3. Lógasd fel a plafonra, és kezd el hintáztatni
4. Fogj egy tál szottyos kukoricapelyhet, és próbáld meg belekanalazni a kis lyukon át a lengedező dinnye belsejébe, miközben azt játszod, hogy repülőgép vagy
5. Folytasd, amíg el nem fogy a kukoricapehely fele
6. A maradékot borítsd az öledbe, győződj meg róla, hogy bőven jut belőle a padlóra is

todler

10. feladat: TV

1. Tanuld meg az összes Disney karakter, Teletubby, a Szezám és a Futrinka utca összes szereplőjének a nevét
2. Öt évig ne nézz semmi mást

11. feladat: Rendetlenség

1. Kenj nutellát a kanapéra és lekvárt a függönyre
2. Rejts el nyers halat a hangfal mögé, és hagyd ott egész nyárra
3. Turkálj bele a virágágyásokba, majd az ujjaidra tapadt földet kend a falra. A koszfoltokat fedd el zsírkrétával. Na, milyen lett?
4. Ürítsd a lakásodban található összes fiók, szekrény és láda tartalmát a földre, majd:
5. Válassz ki minél több tárgyat véletlenszerűen, húzogasd őket át egy másik szoba padlójára, és hagyd ott

12. feladat: Hosszabb utazás kisgyerekkel

1. Készíts el hangfelvételt, amelyen valaki azt ismételgeti: Mami, Mami. Fontos, hogy az ismétlések között ne teljen el több, mint négy másodperc. A hangerő időről-időre emelkedjen meg, és érje el egy szuperszonikus utasszállító zajszintjét.
2. Tedd be ezt a felvételt a kocsidba, és bárhova mész, hallgasd ezt a következő 4 évben
[+1: az igazán életszerű élményért gondoskodj egy szerkezetről, ami időközönként kicsit rugdossa az ülésedet hátulról]

Most már felkészültél arra, hogy hosszú útra indulhass egy kisgyerekkel

13. feladat: Beszélgetések felnőttekkel

1. Kezdj el beszélgetni egy tetszőleges felnőttel
2. Gondoskodj valakiről, aki folyamatosan rángatja a ruhád alját/ujját. Közben szóljon az előző feladathoz elkészített Mami-mami felvétel

Most már felkészültél arra, hogy akkor is tudj egy felnőttel beszélgetni, ha közben gyerek is van a szobában

14. feladat: Készülj a munkára

1. Keress egy napot, amikor egy nagyon fontos tárgyalásra kell menned
2. Vedd fel a legelegánsabb szettedet
3. Önts össze egy bögre zsíros tejszínt egy bögre citromlével
4. Keverd el
5. Borítsd a felét a gyönyörű selyemblúzodra
6. Nedvesíts meg egy rongyot a massza másik felével
7. Próbáld meg kitisztítani a blúzodat az előbb megnedvesített ronggyal
8. Ne öltözz át (nincs rá időd!!)
9. Menj el dolgozni

Gratulálunk, felkészültél a gyerekvállalásra, sok boldogságot kívánunk!
Forrás: divany.hu/poronty/2012/10/17/keszen_allsz_a_gyerekre/

Kirándulunk

Csodaszép kisfaluból, ahol a barátainknál Németországban laktunk, látszott a Gellérthegynyi dombon álló kápolna. Nagyon szerettünk volna felmenni, el is indultunk. Légvonalban 500 méter, így könnyen és gyorsan, délutáni sétaként teljesíthetőnek tűnt. Nem is vittem magammal mást, mint egy palack vizet és egy csomag papírzsepit.
A vinnyogást Gréta a második utcasarkon kezdte. Ő fáradt, nem tud továbbmenni, különben is a kirándulás “unalmas”. Mindent bedobtunk. Tutujgattuk, kérleltük, megértettük, vicceltünk, belefáradtunk, fenyegettük, otthagytuk. Üvöltött. Szent ünnep révén egy teremtett lélek nem volt az utcán a gondosan csicsásra díszített kertekben a hangtalan utcán mindenhol a műpatakok csordogálása hallatszott.
És Gréta fülsüketítő ordítása…

P1120435

 

Mi mentünk. Gréta vonyítva utánunk. Alig kanyarodtunk rá a falut elhagyó ösvényre egy szép kicsi játszótéren találtuk magunkat. Kicsit hintáztunk, de amikor a továbbindulásra terelődött a szó, Gréta újbóli vinnyogásba kezdett és itt mondta be Pöti béketűrése is az unalmast.
Sírt, Apa nyakába kérezkedett.

 

Újabb kínkeservesen megtett 20 méter után Gréta olyan palávert vert ki, hogy Apa megemelte a hangját, pedig ez a legritkább. 5 perc múlva úgy kiborultunk, hogy a sikítozó Grétát, aki azt üvöltötte hagyjuk őt ott elpusztulni a mező szélén, mérgemben betaszítottam a gyepre utána szólva: “Próbálkozzál. ” Majd karon fogtam Apát és továbbindultunk a csodaszép úton. Jobbról almafák, balról az dombon a hívogató kápolna, csodás levegő, hátunk mögött hüppögő Gréti. Ő bizony megütötte magát, agyonvágták a növények, agyoncsípték a bogarak, mert a gonosz anyja ellökte. Apa leleltározta nem létező sérüléseit, amikor észrevett a ruháján egy elképesztő cuki kis hernyócskát. Gréta nevetve szaladt mutatni.
Nekem valahogy nem volt vigyorgó kedvem. De nem sokára lett, amikor észrevettem egy gyönyörű szeder bokrot. Jóízűen falatoztunk. Pöti kapott egy vándorbotot, szépen jött a kicsi lábán, szemezgetett. Gréta 10 méter múlva vándorbot után vinnyogott…kirandulas

 

Aztán Pöti kezdett lemaradozni. Mikor megérkezett, vele jött a szag. Pöti beszart, nálam meg nincs pelus. Csak most nincs. Kibontottam felmérni a helyzetet, a végeredmény egyben volt, gyors mozdulattal a bokorba rejtettem, vízzel és papírzsebivel tisztára töröltem és indulhattunk tovább.
Már megkerültük a hegyet és még sehol nem találtunk feljáratot. Kezdtünk éhesek is lenni, de az út menti almafák gyorsan gondoskodtak rólunk.
Végre megtaláltuk a felfelé vezető utat, elértünk az első faluig, ahol Gréti közölte, hogy kakilnia kell, azóta, hogy elindultunk és már nem bírja tovább. Gyorsan bevonszoltam a falu melletti kiserdőbe, eredménytelen.
Már én is kezdtem fáradni, de a látvány mindenért kárpótolt. A kihalt utcákon gyönyörködtünk az épületekben, a kilátásban, amikor futva ránk támadott két óriási, gyönyörű német juhász. Pöti apja nyakában, Grétit próbáltam magam mögé tuszkolni. De nem bántottak. “A bot kell nekik, Gréti dobd el a botot!” -szólt Apa és valóban így volt. Egy pisszenésre a két állat eltűnt, de embert nem láttunk.
Már majdnem felértünk, amikor dézsából kezdett ömleni az eső. Az út szélén, fa alá húzódva vártuk a fürdő végét. Szerencsére mindannyiunkon esőkabát volt, és az óriási fa is egészen jól védett minket, így kb. 10 perc kényszerpihenő után már szikrázó napsütésben kaptattunk a kis falu utcáin felfelé. Fotózkodtunk a csodás szivárvánnyal hátunk mögött.
Mindjárt itt a kápolna, gondoltam, de csak egy úthoz jutottunk, ami ismét megkerülte a hegyet. Na itt fogyott el belőlem is a lelkesedés.
Az akkorra már 2,5 óra hegymenet után, amikor a kápolnát megpillantottam, utasítottam Apát: “Na, most hívd fel Sanyt, hogy jöjjön értünk!”
A kis templomtól szédületes látvány fogadott minket, a szánk is tátva maradt. kapolna2Jó kedvünk kerekedett, nevetgéltünk, játszottunk, fotóztunk, aztán elindultunk lefelé, ahol már várt minket kedves barátunk. Hazafelé még elvitt minket szarvasokat etetni és egy szuper repülőteret is megnéztünk. Szakadó esőben, két alvó gyerekkel kocsikáztunk haza. 🙂 Szuper napunk volt!