Mi lakik a szennyes tartóban?

Nem értem miért folyik ki a szennyes tartó, amikor minden nap mosok. Bemérgeltem és kipakoltam. Többek között a szennyes tartóban voltak:
20 db nylon zacskó
1 nagy zacskónyi rég eltűntnek hitt gyerekjáték,
5 db cumi,
Egy marék aprópénz,
Varrni való ruha,
Papírgurigák,
4 db plüssfigura
1 nagy zacskó papírzsebi.
Törlőkendők….
És még sorolhatnám.

Forrás: F
Forrás: FB

Gonosz szülők!

Egész nap forróság volt, de este már nagyon vágyakoztam odaki. Jöttem-mentem, készülődtem a lakásban egy kis sétához.
– Gréti, menj pisilni indulás előtt! – adtam ki a jelszót, – De ne vidd be a bilit a tv elé! – kiáltottam utána, amikor vonult, – Én sem szoktam a tv előtt pisilni! – hagytam ott és mentem a gyerekszobába a picin pelenkát cserélni, majd belenyomtam Petikét Apu kezébe.
Mivel telt az idő, indultam az előszoba felé, kiabáltam.
– Gréti mizu? Gréti! Gyere! – felejtkeztem el arról, hogy imént még bilizett.
– Megyek Anyuci. Ááááááááááááááááááááááá!!!!!!! – Csitt- csatt, zuhanás hangja hallatszott, majd hangos és keserves sírás. Apával majdnem egy időben értünk az ajtóhoz, ahol a következő kép tárult elénk:

Gréti a földön feküdt, kezei-lábai szanaszét vetve. Fejénél a bili kiborulva, az egész szobát beterítette a pisi. A gyerek a tócsában feküdt, fejétől a lábáig pisiben, és hisztériásan üvöltött. “Vááááááááááááááuuuuuuuuuááááááá! Anyu! Váááááááááuááááááá!”

Nos, miután első pillantásra látszott, hogy a gyereknek nincs nagy baja, a helyzet groteszkségét fokozva, ott, azonnal bepisiltem a röhögéstől. Második gondolatom az volt, vajon hol a fényképező gép. De mozdulni nem tudtam. Próbáltam nem sikítozni, begörnyedtem, a kezem a számhoz szorítottam, a könnyem folyt. Apa egy tized másodperc múlva ért a hátam mögé. Előbb erősen szuszogott, aztán azt nyögdöste kínjában: “Hát én mingyá’ behugyozok!”. Vette szorgosan a levegőt, próbált uralkodni, de amikor megláttam, hogy Petivel a kezében erősen rogyott térdekkel fuldokol a nevetéstől, akkor nem bírtam tovább.
– Víííííííííííííííííí! Híííííííííííííííííííííííííííí! Víííííííííííííííí!- sikítottam.
– Hááááááá, háhá höhö híííííííí! – zengedezett Apu.
– Vááááááááuuuuuuuuuuuuuuuuuuuááááuáááááááááááá! -sikított hisztériásan Gréta, majd nyújtotta felém a hugyos kis kezeit. Magamat megerőltetve a fuldokló röhögéstől teljesen elgyengülve, két kezénél fogva felemeltem a kicsi lányt, és a pisit végigcsöpögtetve, azon mezítláb egyensúlyozva beraktam a kádba és lezuhanyoztam.
– Ezt hogy hozta létre? Höhöhööööööööö, hahahaha… – hahotázott Apu.
De nem kaptunk magyarázatot. Kissé megpróbáltuk rendezni az arcvonásainkat, a gyereket, majd a ruházatomat és a lakást. Nagyot sétáltunk utána.

 Nehogy abbahagyd a röhögést, olvass tovább! http://dumanyu.hu/ismet-cuki-szulok/

Egy bilis játék…

Egy buta bilis játék a sok közül, az ember lánya próbálkozik:

Vacsora után a kis család bevonult a nagyszobába és elkezdett pakolni, készülődni a lefekvéshez. Apa kivitte a bögréket a szobából, mi összeszedegettük a kicsike állatkáit Grétinek (ezek fa társasjáték figurák) betettük a kiskosárba, az Ikeás ujjbábokat pedig a kicsi zsákba.

– Megeszlek!- kiabálta az ujjbáb cápa. És az ujjammal megkergette Grétit, aki nevetve-sikítva rohant.
– Apa-apa! Megijedtem a delfintől! – ölelte át az apja lábát a konyhában.
– Cááááááápa! -kiabáltam utána.
– Apa, megijedtem a cápától. – korrigált Gréti.
10 kör után a cápa éhes lett és hamm bekapta a társasjáték bábu fa macit.
– Nyamm-nyamm! – mondta az ujjamon a cápa.
– A cápa hová kakil? – kérdezte Apa.
– A bilibe kakil! – dugtam hirtelen ötlettől vezérelve az ujjam helyére a társasjáték mackó figurát és a cápát ráültettem a bilire.
– Ööööööööööööööüüüüüüüüüüüümmmmmmmm! – nyögött a cápa, majd belekakilta a fenekéből – ahol előtte az ujjam volt – a medvét a bilibe.
Gréti sikongatott a nevetéstől.
A cápa ez után megette a nyulat, a tigrist, a cicát, a mongúzt és mindegyiket beletojta Gréti bilijébe.
Gréti nem akarta megunni, újabb és újabb dolgot etetett meg a cápával, majd levonta a tanulságot és egy óriási barna macit tolt ő is… a pelusba.
Ez nem jött be. – néztünk egymásra Apával.- Majd legközelebb.

 

Nem férek el…

Nem férek el az ágyban…

Nagyon nem férek el. Kényelmetlen az óriási pocak, de Gréti csak szoros emberfogásban hajlandó aludni. Megébredek, valami nem stimmel.
“Jaaaaaaaaj, Gréti, rajtad fekszem.” – morgom halkan.  Arrébb húzódom, az ágy szélén egyensúlyozok.
“Te jössz velem???” – gondolom félálomban. Még mindig érzem, hogy mindenhol ott van. Próbálok kikavarodni a helyzetből, tolom arrébb az ölelő kezecskét, a lábam alatti lábat.
Addig-addig fészkelődöm, míg a hátamhoz támasztott párna lezuttyan a földre. Csörömpölés.
“Ahhhhhhhhhhh…. felborítottam a poharat, kiömlött a víz… ” – látom lelki szemeim előtt. Felkapcsolom a kislámpát.
A víz, amit az ágy lábához tettem felborult, eláztatta a párnámat.
Gréti édesdeden alszik az apja lábánál. A sötétben az óriás plüss zebrájával a (kicsi fiával) küzdöttem egész idáig…