Tavaszi szél

Grétát felöltöztettem. Lilába. Kedvenc színe. Kapott új lila csíkos csatot is a hajába, száján színezett szőlőzsír csillogott.
– Gyönyörű vagy! – mondtam neki.
– Gyönyörű vagy! – erősített meg Apa.
– Köszönöm! – válaszolt illedelmesen Gréti, majd az előszobába ment, felmászott a fellépőre, hogy lássa magát a tükörben, és énekelni kezdett:
– Tavaszi szél vizet áraszt, virágom-virágom…. Hát én immár így választok, virágom-virágom.
– Kit válasszak! – kiabáltam a fürdőszobából, ahol fésülködtem.
– Téged Anya! – jött a válasz. – Hát én immár így választok…
– Kit vá-álasszak! – énekeltem, miközben a hajamba raktam a gumit.
– Téged választalak Anya!
– Hát én immár kit vá-álasszak? Virágom, virágom! – Énekeltem hangosan.
– Én téged választalak Anya.
– A dal úgy van, hogy kit válasszak!
– Hát én immár Anyát választom, virágom-virágom.- énekelt Gréti.
– Ez nagyon édes, én is téged választalak. – kiabáltam a szobából, ahol vettem fel a gatyám.
– Én is téged. Hát én immár így válaszok, virágom-virágom… dalolt. –kimentem, szemébe néztem.
– A dal úgy van, az a szövege, hogy hát én immár kit váálasszak, virágom, virágom?
– De én már mondtam, hogy téged választalak. – mondta és átölelt. – Én téged választalak anyukám!
– Gréééééééééétiiiiiiiiiiii! Nevettem. Megzabállak.
– Én is szeretlek Anya! Hát én immár így váááááálasztok … – dajdalozott tovább a tükörnek.


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.