Játszótérre készülünk, öltözködünk az előszobában, de indulás előtt visszaszaladtam leírni egy beszólást, ne felejtsem el. Ő utánam jött a szobába. Ahogy beszélt én szélsebesen írtam tovább:
“Megfogtam, elkaptam a zebrát és kisbaba lett. Betakartam az anyapólóval és ringatom. Ő kisbaba. Én vagyok az anyukája. Elütötte az autó, bevittem a kórházba, de már jól van. Nem fáj semmije. A kukija sem fáj. – Nagyon fontos plusz információ. Onnan tudjuk, hogy a zebra fiú, mert egy varrás kicsúcsosodik a lába között. – Megyek készülődni. Anya, addig megfogod a kisbabámat?”
Persze. Abbahagytam az írást és kezembe vettem az unokámat… :DDD
Nem is szóltál, hogy dédi lettem 🙂
Én is túl hirtelen hirtelen lettem egy Zebra nagyanyja!