Felgyorsítottál

Ma délutánra a rosszaság és az unalom elemi erővel tombolt már Grétin, ezért gyógyultnak nyilvánítottam és a parkba vettük utunkat, biciklivel. Fáradhatatlan volt a csaj. Nagyot játszott a játszótéren, ügyesen mozgott, Petike nagyokat nevetett rajta, szóval szuperül éreztük magunkat. Csak hát indulni kellett este haza, amit egy messze zengő hisztivel fogadott. Nem is volt hajlandó biciklire ülni. Cipeltem a bicit, toltam a babakocsit. Bandukoltunk hazafelé, amíg meg nem láttuk Atát cangán és anyukáját Erzsit. Gréti azonnal felpattant a járgányára és viharos gyorsasággal elszáguldottak Atával, győztünk utánuk aprózni Erzsivel. De hamar búcsúznunk kellett, mert másfelé vezetett az utunk. Gréti elköszönt, majd felnézett Erzsire:
– Köszönöm, hogy felgyorsítottál engem.
– Nagyon szívesen! – nevetett Erzsi.
Szépen hazakerekezett. 🙂


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.