Pancsi

– Kicsikém! Petikét altatom, addig el tudod foglalni magad a pancsiban csöndben? – kérdeztem csöppnyi vízben játszadozó csemetém.
– Igen Anyu! – jött a válasz. És tényleg. Halk csobogást, lubickolást hallottam. Nyikkanás nélkül. Békésen szoptattam a kisfiam és az okos nagylányom járt a fejemben. Büszkeségtől dagadt a mellkasom, hogy mennyire nagy és okos már Gréti, hogy hogy segít nekem, hogy békében el tudom altatni a picit. Nagy nehezen elszuszogott a csemete, egy cumit berejtettem a kis szájába, kapott egy büdi anyapólót, belefúrta a kis fejét Petike, betakargattam, bekapcsoltam a légzésfigyelőt, adtam egy nagy puszit a fejére. Kiléptem a kisszobából, benéztem a fürdőszoba nyitott ajtaján…
Gréti elmélyülten kenegette az új lila tusfürdőmet, végestelen végig a kád szélén vastagon. Ujjával rajzolt a lecsorgó habos lila trutyin. Amikor meglátott, akkor büszkén mutatta:
– Nézd Anya! Ezt a gyönyörűt neked festettem!- A pici víz síkos-zavaros-habos volt a rengeteg kifolyatott tusfürdőtől… Nem kapott ki. Ilyenkor örülök, hogy spórolós csaj vagyok. Olcsó, de finom illatú tusfürdőt használok. 🙂 A fürdővízből még felmostam az egész lakást is. Gyönyörűen ragyog és jó illatú. Azóta röhögök…


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.