Tegnap este rosszul lettem pancsi utáni öltöztetés közben. Épp Grétire adtam rá a pizsinadrágot, amikor nagy gyomorfájdalmat éreztem, és már jött is fel… de mégsem. Gréti egy szál bugyiban végigfutott a francia ágyon, leugrott, ki a fürdőszobába, majd kezében vissza a sárga kis lavórral.
– Semmi baj! – mondta, és az ágyon állva tartotta elém a lavórt. – Anya ne félj! Nem lesz semmi baj! Hányjál nyugodtan! – szól már kissé humoros felszólító módban. Én próbáltam összekaparni magam. Ekkor még egy blutty jött a hasamba.
– Kösz Gréti, inkább wc-re megyek. – kimentem. Kis kéz nyitja az ajtót, tolja be a sárga lavórt:
– Csak azért hoztam, hogy ha kell.
Szerencsére hamar jól lettem, nem kellett.

Szegénykém. Édes kis gondoskodó 3 éves! Ekkor még egyikünk sem tudta, ma ő fogja használni.

Beszélgetünk Grétivel, mit tanult az oviban. Énekelt egy dalt.
– Ezt kitől tanultad?
– Kriszti nénitől.
– És Szilvi nénitől mit tanultál?
– Ütőset?
– Az mi?
– Bekötjük a szemünket, hogy ne lássunk és ütünk üveget, meg ilyeneket.
– Megkülönböztetitek a hangokat? Az szuper. És te meg tudod különböztetni mit hallasz?
– Igen.
– Mit hallasz?
– Hát az ütést!

Vettem egy cipőt. Ez nálunk ritkaság. Minimálisat költünk ruhákra. Kb. akkor veszünk valamit, ha funkciójában sérül az előző. Gréti csodálkozva nézte az ismeretlen darabot, forgatta a kezében.
– Kié ez a cipő?!?
– Anyáé! – mondtam büszkén.
– Elég ronda ugye… – mormogott az orra alá.

– Anya, emlékszel, amikor az izgifürdőben voltunk?
– Hol?
– Az izgifürdőben.
– Hol?
– Debrecenben, az izgifürdőben.
– Az ÉLMÉNYfürdőben?
– Igen, ott.
– Emlékszem. 🙂

– Nézd Anya, torony.
– Az nem torony, ha jobban megnézed egy néni, magas tartásban.
– Gyakorol.
– Ja. Hihihihihihihihihi…

Gréta mesél, mesél, én hallgatom. Egyszer csak érdekes mondat üti meg a fülem:
– … és akkor Ildikó néni kivitte Noémit és Lucár fürödni.
– Miért? – kérdem kíváncsian.
– Mit miért?!? – kérdez vissza felháborodottan, – Ennyit akartam mondani. – közli, hátat fordít és elmegy.
– Heeeee???- vettem egy nagy levegőt.

Nem tudtam, hogy röhögjek, vagy elkapjam, belém akadt a szó. HÁROM ÉVES!!! Mi lesz itt? Anyám szerint anyja lánya… 😀 😀 😀

Gréti bilin, Apa wc-n ül. Gréti nagyon küzd. Petike a porszívón tornázik, az ő feje is lilul. Én az üres kávém után sürgetem őket:
– Valaki! Gyerünk ki a wc-ről, mert én szeretnék bemenni. Apa! Baj lesz! Apa, bekakilok, siess! Jajaj! – vicceskedek, – Gréti hol a másik bili, én már megittam a kávét, nagyon mennék!
– Akkor adjál nekem is egy kávét!- morog Gréti az orra alá.

– Gréti, gyere! – noszogatja reggel Apa a hercegnőt. – Gréééti! Gyere! Gyere már, elkésünk. Gréti!!!
– Megyek már, csak ROSSZ IRÁNYBA INDULTAM EL!

😀 😀 😀

Apámmal és a gyerekekkel na meg Rocky kutyussal sétáltunk. Csak egy egészen rövidet, pár utcasarkot. Csodálatos, napsütéses idő volt, a levelek ezer színben pompáztak. Nagyon jól éreztük magunkat. Gréta futóbiciklizett. Hazafelé már többször megállt, hogy ő fáradt, végül ledöntötte a biciklijét, és ráült. Drámai arccal felnézett és közölte:
“Én nem bírok továbbmenni. Hagyjatok itt meghalni.”
Nem tudtam sírjak, vagy nevessek…

– Anya tetszik ahogy nevettem?
– Szerintem úgy nevettél, mint egy bógya!
– Nevessél te is!
– O.K. Én meg gonoszul nevetek. Hö-hö-hö.
– Ne Anya! A frászt hoztad rám!