Peti este rámászik a fekvő Grétire, ölelgeti. Gréti simogatja az arcát, mire Peti elkezdi ütögetni Grétiét.
Gréti szelíden megszólal.
– Pöti, én nem vagyok dobszerda!

– Anya adsz nekem egy töltőt? – nyomul a játéktelefonjával a bilin Gréti.
– Miért, lemerültél? – kérdezem.
– Nem én! A telefonom. – 😀 😀 😀
– Add ide rádugom a töltőre.
– Anya, nekem egy játék töltő kell, ez egy játéktelefon!

Gréti…
– Anya, veszünk “csikkobelló” babát?
– Nem.
– Miért? Mert qrva drága?
– Azért. Hihihihihihi…

Gréti rajzol, dumál…
– …és vegyünk egy színesítőt a házra, mert csak kavics van rajta!

Ja, ha tudnád, hogy a f@szkalap szomszédok állandóan leszavazzák a panelprogramot…

– Drágám, jól vagy? Hat a gyógyszer?
– Igen. Meghatott.

😀 😀 😀

Szokás szerint pörölök a gyerekkel, ő hozzám fordul, megveregeti a fejét:
– Én mingyá’ kihalok ettől a rossz idegtől a fejembe’!

– Anya! A mikulás mikor jön legközelebb?
– Egy év múlva!
– De hát akkor nem is hoz karácsonyfát?!? – kérdezi rémülten Gréti.
– A karácsonyfát a Jézuska hozza.
– Na ne szórakozzál már!!!

😀 😀 😀

– Mamu, te miért vagy olyan öreg?
– Miért öreg vagyok?
– Igen, öreg az arcod. – simogatja végig Gréti az arcom. Mindenhol ilyen, – mutat a ráncaimra, – és pöttyök is vannak rajta.
– Nem öreg Anyu, ne mondj ilyet!- próbálta menteni a helyzetet Apu. De amikor kimentek a játszóra, gyorsan feltettem egy ránctalanító pakolást… 🙂

– Nézd mit építettem? – mutat egy nagy, építőkockából összerakott tárgyat Gréti.
– Gyönyörű kakas! Ott a taraja és a farka. – tényleg jól néz ki, gondoltam.
– Szerintem egy krokodil. Ott a szája. – találgat Apa.
– Nem ez egy ilyen lövöldöző.
– Te fegyvert építettél? – kérdeztem meglepődve.
– Igen. Egy géppisztolyt.
– Aha, frankó….

Ülünk a földön, fedezzük fel a doboz, milyen játékok vannak benne. Mindig dobozokba teszem a játékokat és egy időre elsüllyesztem, hogy aztán nagyon tudjunk neki örülni.
Mind a hárman, Gréti, Peti, én, elmélyülten kotorászunk. Rajtam méhecske csápok, Grétin nyakláncok és karkötők, Petike egy fa csigát próbál szétszerelni. Nyílik az ajtó, Apa érkezik. Teljesen leharcolva ballag, adja a puszikat az elé rohanó gyerekeknek.
– Apa, te is jössz játszani?
– Pillanat, csak kezet mosok. – belép, Gréti szalad egy doboz felé, közben kiabál vissza:
– Apa, kereshetek neked egy férfias játékot?
– Az jó lenne. – mosolyog Apu.
Nevetünk.