Kategória: István Péter

Gyík

Pöti üvölt, ha mossuk a haját. Apa Grétin demonstrál, közben magyaráz:
– Peti, hallasz egy nyikkot?
– Az nem gyík, szalamandra. – mondja Pöti.
– Nem gyík! Nyikkk!

Pöti füle

Helló! A doki annyit mondott rezignáltan: “Ugyanazt látom, mint két napja. Bár, lehet, hogy az antibiotikum húzta le…”
Jaj, Istenem! Amikor ő látta akkor egy fülét fájlaló láztalan gyereket vittem. A háziorvost reggel pedig egy őrjöngő lázas gyerekhez hívtam, aki az antibiotikumot adta.
Érzek egy szakorvos-háziorvos ellentétet…Mintha a szakorvosok nem értékelnék a háziorvosok tevékenységét megfelelőnek…

Pöti beszól

Pöti tegnapi:
Reggeli közben elmélyülten tologatja a kis tányérját, brümmög, bip-bip-bip betolat a laptoptartó alá. Apjának nagyon tetszik, meg is kérdi:
– Ez mi? Egy busz?
Pöti a lehető legdöbbentebb fejjel ránéz:
– Nem! Egy tányér!

Rólad álmodok

Összebújunk aludni, Pöti nagyot sóhajt:
– Anya! Rólad álmodok!
– Igen? És mit álmodsz?
– Azt, hogy imádlak.

Pasiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii… Imádom én is!

 

Büdös hal

– Rakd be a halat a vízbe, mert megfullad.
– Ez nem fullad meg.
– Tüdős hal? – kérdezi Gréti.
– Nem vagyok büdös haaaaaaaaal! – sírja el magát Pöti.
Gréti pedig sikítva röhög.

Óriási tányér

Megengedtem a srácoknak, hogy a tv előtt egyenek. Mikor befejezte Pöti, egyensúlyoz ki a maradékkal:
– Én még soha nem vittem ilyen méretű tányért.

Na igen egy mélytányér egy kétéves nagyságú háromévesnek tényleg nagy. 🙂