Mert bulizni jó.
Mert a sör jó. De anya nem enged belőle inni, most nem érti miért. (mert otthon csak alkoholmentes van) Ezért üvölt, mert nem kap.
Mert dodzsemezni szuper. Ezért üvölt, ha vége.
Mert körbe-körbe menni a tűzoltóautós vonattaljó, ezért üvölt, ha vége.
Mert táncolni jó, ha szól a zene.
Mert imádja, ha lógatjuk kezénél, lábánál, bárhol, dobáljuk, pörgetjük. Ezért üvölt, ha vége.
Mert Anya és Apa kezében elaludni jó, és mert a tűzijáték szuper. Ezért üvölt, ha haza kell menni. 🙂

Ma valami történt. Az én fiam ma nagyon nagyot változott. Kezdve ott, hogy reggel felébredve Ágit találta a szobában és nem esett pánikba, hanem nevetett. Magabiztosan reggelizett és úgy hagytam itthon, hogy nyikkja sem volt. Semmi üvöltés csimpaszkodás… és bár jó sokáig elvoltam nagy mosollyal, jókedvvel fogadott.
Ebéd után építő kockáztunk és Pöti elmélyülten épített. Mindenféle formát, tornyot, hajót. Nagy műértelemmel. “Kéket!” -vette fel a kék építőt és rakta a torony tetejére. Felfigyeltem, hogy a beszédében megjelent a tárgyrag. Nem telt el pár óra nekifutott az első igazi mondatának: “Anya! Ajtaa kuka autón!” (ajtaja a kukásautónak) Hozta kezében a kukásautó lejött ajtaját. Mégis fog ez a fiú beszélni na!
Alvás után vonatsínt rakott össze. Az IKEÁS favonatot mutatta, hogy azzal szeretne játszani és felüljárót szeretne építeni. “Kaput! Kaput!” -biztatott, amikor segítettem neki. Ő viszont egész ügyesen illesztette össze a darabokat. Adogattam a kezébe és ő rakta. Eddig semmi hajlandóságot nem mutatott az építés terén, de tegnap kezdte a szivacskockákkal és ma egészen cizelláltan folytatta.
A “kukaautó” után megjelent az első 4 szótagú szó: cicitartó. Ezen nagyon nevettem.

Délutáni evésnél jött az újabb nyelvi fordulat: “Villám!”, emelte fel a villáját. Nem “Peti villa”, vagy “Petié”, ahogy eddig, hanem villám.
Délután ovis kisbarátokhoz mentünk át. Pöti hihetetlenül barátkozott. Megjegyezte a neveket, fogta a kezüket a srácoknak. Próbált velük kapcsolatot teremteni. Sokat nevetett, egészen magabiztosan viselkedett olyan igazi nagyfiúsan játszott. Vásárlósat. Egy gyerek bevásárlókocsit tologatott és vizet rakott bele. Annyira más volt, mint eddig. Annyira eltűnt belőle a kisbabaság és inkább kiskrapekos lett.
“Te is, te is!” -kiabálta, amikor ő is akart valamit. “Én is!”- javítottam ki. “Én is, én is!” -váltott nevetve.
És a nap végén, Apán “Apa”-nak szólította. Nem Papának, ahogy eddig hívta. Olyan szépen és kedvesen hívta eddig papának, úgy mondta, hogy minden alkalommal elérzékenyültünk. Most teljesen nagyfiúsan örült meg érkező apukájának és “Apa! Apa!” kiáltással fogadta.
Pöti nagyfiú kérem szépen.

Pöti képeket mutat:
– Anya! Tiggis!
– Nem tigris, puma!
– Puna!
– Majdnem!

Július 27

Az én drága kisfiam, az imént kiöntötte a kakaóját (még szerencse, hogy csak mutatóba kap pár kortynyit). “Anya!” – szaladt a felmosóért, felmosta és a felmosót visszarakta a helyére. Jááááááááááj! Olyan gyors volt, hogy nem tudtam lefotózni.

Tegnap porszívóztam utoljára, (minden nap porszívózom), Pöti megállt az előszobában, egy elkallódott rizsszemre mutatott:
– KOSZ!
Nem mondom meg, mit gondoltam… porszívóztam egyet.

Petike tegnap éjjel nem akart aludni. A meccset nézte Apával és kukoricát majszoltak, citromos sört ittak. 🙂
Fel voltak pörögve a srácok. Fürdés előtt óriásit párna csatáztunk, aztán jött a nagy pancsikolás.
Végül Gréti kidőlt én pedig lefekvéshez készülődtem, majd bebújtam az ágyba. Petike ekkor abba hagyta a kukorica evést, belemarkolt egy nagyot és odahozta nekem. Annyira nagyon jólesett, hogy ilyen kis gondoskodó!

Petike tegnap kapott egy játékbuszt. Azóta nem lehet kivenni a kezéből. Még aludni is a busszal alszik. Enni is a busszal eszik és pelenkázás közben is a kezében van. “Busz. Busz!” Most amikor írom a sorokat épp a busz mellett aludt el az ágyon. 🙂

Június 11.:
Nagyon nehezen ment ma az altatás, annak ellenére, hogy a délbeni alvást egyszerűen kihagyták… Gréti alkudozott, Pöti meg…:
– Anya nézhetünk egy Jamie 15 percest esti mesének? – kérdezte Gréti. Jamie Oliver főz. Kedvenc “esti meséjük”. Persze azután még mesélnem kell, nem úszom meg.
– Jamie, Jamie, Jamie, Jamie! – rohant Pöti a kapcsolóval.
– O.K. Kiharcoltátok. – kapcsoltam egy Jamie 30 percest, aminek szintén minden részét felveszünk. – Kapcsolok egy 30 percest mert a 15 percest már mind láttuk. Megyek készülődöm és én is jövök.
– Cici, cici, cici, cici, cici… – jött utánam sírva és a lábamba kapaszkodott Petike.
– Pillanat, nekem is vannak igényeim fiam.
– Cici, cici, cici, cici! – görbült a szája és panaszkodott Peti.
– Anya pisil egyet és lábat most, mert már zuhanyoztam, de papucsban mentem ki.
– Ciciiiiiiiiiiiiii! – Üvöltött Peti, miközben próbáltam bejutni a wc-be apró léptekkel, mert összefogta a két lábam.
– Elég! Bírj ki egy percet! – könyörögtem.
– Cici, cici, cici, cici, cici, cici, cici, – mantrázott a térdembe kapaszkodva, miközben végre pisiltem. – Cici, cici, cici, cici, cici. – csak mondta mondta, már feladtam, hogy válaszoljak csak toltam el előlem. – Cici, cici, cici, cici, cici. – Megmostam villámként a lábam. – Cici, cici, cici, cici, cici. -felvettem a hálóinget, ekkor hirtelen reklám lett a tv-ben, amit utálnak és mindig át szoktuk tekerni.
– Jamie, Jamie, Jamie! – nyomta a kezembe a kapcsolót Pöti. Amikor áttekertem a reklámot és Jamie elkezdett főzni, folytatta. – Cici, cici, cici, cici, cici….
Prioritások…

Június 10.:
Kicsit vicces, elég frusztráló de mindenesetre Pötit nagyon jól jellemzi:
Altatás- cicizés-próbálkozás után cumit a szájába tömve lemászott az ágyról, kezét nyújtotta felém. Beleadtam, kikászálódtam én is az ágyból. A konyha közepére cibált rámutatott a rádióra, amiből egy jó szám szólt és táncolni kezdett. “Anya! Anya!” biztatott, majd mikor táncra perdültem, széles mosollyal pörgött-forgott.

Pöti 2. dobása:
Tánc után repülőzni kezdett, ami szétjött. Kezében a repülővel, másik kezében a papírragasztóval érkezett a konyhaasztalhoz, ahol épp az előző történetet írtam és belenyomta a markomba… ragasszam meg.

………..

Petike kedvenc íze a citrom, kedvenc színe is a citrom. Na és a kék. Imádja a grapefurtos-pomelós alkoholmentes sört. “Citm! Citm!” követeli és issza jóízűen. 😀

Petinek két kedvenc színe van. A citrom (sárga) és a kék. Az egyik kedvenc tárgya pedig a csipesz. Ma teregetés közben csipeszeset játszottunk. Ő jött és a csipeszeket “papa” Apának vitte a konyhába. Mondania kellett, hogy “kérem” és a színt. Én olyat adtam. Persze mindig “cit’m” és “kék”-et kért, (és ügyesen mutogatta a “kérem” jelét is. Jókor. Amikor már mondja…) de én bőszen adtam neki más színűt is, mindig megnevezve.
– Petike ez ZÖLD! Zöld színű! Vidd Apának és mond hogy ZÖLD. Hogy mondod, hogy ZÖLD?
Petike felemelte a csipeszt, elmosolyodott “KÉK!” kiabálta vissza és megiramodott.