Kategória: István Péter

Pöti 20 hónapos

A kuka mániája kimeríthetetlen. Imitálja az orrfújást, csak azért, hogy utána kidobhassa a papírzsepit. 🙂
Apát “papának” hívja. Hallotta, hogy Gréti egyszer-kétszer így szólította, ezért ő most már így hívja. Mindent mond, főleg, ha kell neki valami. “Kóla, chips” -ezeket a szavakat egy kóstolás után tudja.

Jól eszik, szépen eszik egyedül, de türelmetlen. Nagy falatokat tesz a szájába amikor már nincs a kezében sok és megunta, hogy fuldoklik tőle. Ezt aztán nem tudja lenyelni sem megrágni és kétségbeesve köpi ki… a kezembe… mert az a legalkalmasabb.

Rettentően tudja mit akar és ennek hangot is ad. Kezemet fogva ráncigál és magyaráz, ha akar valamit, de ha nem… akkor felfújja az arcát, felhúzza az orrát. Sikít, ordít, “nem”, “de”, és végszükség esetén földre fekszik.
“Anya! Anya!” két másodpercenként. De mindenre ezt használja, ha látott egy buszt, vagy akármit, akkor anya.

A fogai folyamatosan jönnek. A két felső áttört szemfogával együtt már 14 fog virít a szájában. Most az alsók miatt szenved. Rosszul alszik, mint mindig, két hete sikongat és ordít álmában, amivel a frászt hozza rám.

Nagyon szeret táncolni, ha jó zenét hall már invitál, pörög-forog, táncol. Imádja a Balatont, a vizet, a csúszdákat, de utál fürödni.

Vásári látványosság

A Mamutban és a Fény piacon próbáltunk ma vásárolni. Esküszöm egy szobatudós tervezte, aki a lakásából még sosem jött ki… Rémálom.
Bementünk egy kifőzdébe, Pöti szépen megtörölte magát és “kuka-kuka” felkiáltással kereste a kukát. Illedelmes kisfiú.
Pöti rendkívüli látványosság volt a forgatagban, meg is osztom veletek:
pöttömpöttöm2

Kis szardarab önálló élete

Petikének szuper jó kedve kerekedett. Végre megtömte a gyomrát kedvére, ki is tette a pelusba a pufferelt ebédet és Apa is csak vele foglalkozott.
– Támadás! -kiáltotta Apa és lebirkózta Pötit.
– Pöti szaros! – kiabáltam be a szobába a konyhából, ahol a vacsora maradékait konyhamalackodtam épp.
– Phű, de büdös itt valaki!- felkiáltással a birkózás pankrációba ment át, hatalmas vihogással.
– Kész a pancsi. – jelentettem be.- Pucérkodás mindenkinek! Gréti, Peti!
De Petinek esze ágában nem volt abbahagyni a birkózást, mászott Apára kacagott, kukackodott. Mindenki nevetett.
– Na gyere, anya kikakáz! – próbáltam terelgetni Pötit.
– Segítek! Pöti, állj! Most megállj, pelusozunk. – dörögte nevetve Apa és próbálta háton tartani a kisembert, aki kacagott, nevetett, dobálta magát. Én nekiláttam a műveletnek, szerencsére az eredmény egyben volt, és gyorsan már a popót is letörültem. Ám ekkor egy nagy popódobással egy pici szardarab önálló életet kezdett élni és ívben ráesett a bodyra. Nyúltam utána, de Pöti dobálta magát a kakit szem elől veszítettem.
– Apa! – próbáltam segítséget kérni, de ekkor előjött a jól ismert Csilla féle emésztő röhögőgörcs. – Hííííííííííííííííí!!!! – sikítottam volna, ha nem lennék hónapok óta atom berekedve így csak a levegőt préseltem és próbáltam venni is, kevés sikerrel. A térdemre borultam. A szokásos fuldoklás… olyan erővel áramlik a röhögéstől ki a levegő, hogy csak nagy nehézséggel sikerül egy kicsit kapkodni be belőle és megint, – Híííííííííííííííííííííííííííííí!!! – ez fááááj, felnéztem, tekintetemmel Apát próbáltam keresni.
– Mi a baj? Kaka van valahol? – kérdezte. Gondolatolvasó az emberem.

– Híííííííííííííííííííííííííí!!! – borultam vissza a lábamra a mellkasomra mintha ráléptek volna tolult ki a levegő. – Híííííííííííí- hííííííííí!!! – A világ elsötétült, a levegő kiszorult belőlem. Kínlódva kapkodtam utána és újra préselődött is ki. Szememből patakzott a könny.

– Hol van? – kérdezte Apa? Felnézni próbáltam, nem ment. Éreztem, hogy nem bírom tovább. Igen-igen. Csurran-cseppen.
– Híííííííííííííí,- felnéztem a kaka darab épp Pöti hátán tanyázott. – Hííííííííííííííííí! – borultam vissza a térdemre.
Csipp-csöpp.
– Hííííííííííííííí! – konstatáltam a szerencsétlenségemet.
– Bepisiltél? – kérdezte Apa.
– Hííííííííííííííí, hi-hííííííííííííííí!
– Hurrá! Anyátok bepisilt a röhögéstől. És hol a szar darab, megkeresnéd?
– Híííííííííííííííí!!! Bepisiltem. – ekkor tudtam ismét felnézni a földről, talpra tápászkodtam de a következő gondolattól a fejemben térdre rogytam az ágy előtt és a srácokra borultam. – Hííííííííííííííííííííííí! – Levegőt! Gondoltam. Levegőőőőőőőőőőőt! Megfulladok a röhögéstől.
– Nagyszerű. – foglalta össze a dolgokat Apa.
– Mingyá’. Jaj. Jaj. – összekapartam magam, elvonszoltam a wc-ig és örömmel vettem tudomásul, a helyzet fejben gázosabb volt, mint odalent. 😀
– Ezt kerested? – kiabál a meglógott kakát a lepedőn mutatva.
– Ezt! – kaptam el a csellengőt és dobtam ki. Végre oxigén. 😀

Aprócikk

Olcsó aprócikk vásárra érkeztünk Pötivel a helyi művelődésházba. Míg én válogattam a szűrők, körömcsípők, csodadolgok forgatagában, Pöti szépen sétált a dobozok között. Nézelődött. Tényleg pár dologra volt szükségem, gumi a gatyába, pillanatragasztó, de odasétáltam a játékos asztalokhoz is, megnézni, mi terem rajta. Az asztalok Petikémnek pont a feje búbjánál voltak, így nem látott rájuk fel, de nem is érdekelte. Nagyon szépen viselkedett.
Odatotyogott hozzám, mellettünk öregasszony.
– Néééééééééééézd! Kisfiú, milyen szép traktor van itt! – emelt le egy fostalicskát a néni, nyomta bele a fiam kezébe.
– A q…. …! – gondoltam én, a néni is az én f… veri a csalánt…

– Csókolom! – szólaltam meg, -Ezt lehet nem kellett volna. Most hogy fogom elvenni a kisgyerektől?!?
– Jaj, hát szép traktor, anya biztos megveszi neked, mert jó fiú voltál! – rakott a trágyára a néni még egy szagló lapáttal. Ekkorra a fiam vérszemet kapott, nyújtogatta a kis nyakát, pakolta is le a traktorokat szépen sorba.
– Nézd! – fokozta a néni, – Ott még milyen szép vonat van, olyat vittem én a kisunokámnak!
Hű a betyár szemit, most ütlek le büdös banya, ha nem hagyod abba! Szikrázott a szemem, próbáltam visszapakolni mindent, a nyújtózó, kezével kotró gyerek után.
– Majd a néni vesz neked traktort kisfiam! Úgyis belejött a vásárlásba. – mondom oda. Mé’ nem hagyja abba??? Mingyá beszólok. De inkább elmentem onnan. Ekkorra Pöti két traktorral brümmögött a dobozok között, de az eladó bácsi bátorítóan biccentett a fejével, így béke volt, nézelődtem tovább.
Amikor már minden biszbaszt összegyűjtöttem, megpróbáltam Petikével visszarakatni a traktorokat. Bőszen emlegettem magamban a néni felmenőjét, közben kislabdákat nyomogattam tomboló fiam kezébe.
Mire a kasszához értem Pötim elunta a harcot és dacosan befeküdt a bejárat elé. Még pont be lehetett jönni, csendben is volt, jó helyen volt. Kezében két kislabda. Az eladók fényképezték. “De cuki.”
– Az. Cuki. Csak az egyik labdát veszem meg neki, otthon 329 db labdánk van.
– A másikat tőlünk kapja. – Mondta az eladó lány.
– Jaj, Peti, bárcsak papucsot szorongattál volna. – mondtam nevetve. Mindenki nevetett, csak Peti feküdt morcosan, kiterülve.
Aztán még lefeküdt a lépcsőnél, az előtérben, a kapunál, aztán hazacipeltem.
Traktoros néni érdekes módon egyszer sem segített…
traktor

Peti 19 hónapos

Drága kicsi bújós fiam.
peti19

Persze még mindig cici és bújci mester. Nagyon kedves kisember, de hatalmas hisztikre képes, ha akar valamit. Társaságban fegyelmezett, barátkozó. Grétivel nagy szövetségesek.
Gyönyörűen eszik, ügyesen szalad, mászik, bátran elindul világot látni. A programokat imádja.

Új kedvenc szavak:
tigris-brumm-brumm Micimackó
kapu,
kuka,
gomba.
Mit mond a kakukk? Kakukk.
Szaladt, megállt, feltette a kezét és elkiáltotta magát: Állj!
Kaka. Kaki, kuki, kukac.
Kiabál: Hahó.
“Borsót főztem” mutatja, a végén: Hamm.
Énekel, táncol, az autóban dobol, tapsol, bőszen utánoz.
Megpróbál egyedül öltözni, vetkőzni.

Nyugtatásmacera

Pötikém, drága jó életem úgy nyugszik meg, ha macerál. Vakargatja a bőrhibáim, pöncörgeti az anyajegyeim, körmöcskéjét belefúrja a rajtam talált dolgokba. Könyököm és könyökhajlatom a fő célpont. Ha ez még nem lenne elég a kis ujjacskáit belefúrja az ízületeimbe és a bőrt nyomorgatja rajta. Nyikk-nyikk.
Ezzel a fantasztikus és kinevelhetetlen szokásával az én legédesebb fiam a szememben sokszor egy maceragép.
Így alszik el, így cicizik, ha felveszem, már túrja fel magát a ruhaujjamon, hogy hozzám férjen.
Ez sokszor már annyira idegesítő, hogy tombolok. Minden okosságot kitartóan kipróbálok, de képes éjjel is akár az egész családot egy órán keresztül az üvöltésével ébren tartani, amíg hozzá nem fér a csupasz karjaimhoz és megelégedetten röfögve nem kapirgál. Agyrém.

Tegnap a mosógép dobja lekapott az ujjamról egy darab bőrt. Nagyon fáj. Éjjel Peti nem aludt. Fogzik, taknyos, köhög… gyakorlatilag non-stop ölelgetett, mászott rám, macerált. Ezt azzal kiegészítette, hogy néha hanyatt dobta magát, feje a cicimen landolt. Sírtam. Reggelre leharcoltan és megadóan feküdtem. Petike keze az enyémben. Megébredt. Apró kis ujjacskái elindultak, kitapogatták a kis sebet és a körmét nagy elánnal belenyomta.
– Áááááááááááááááááááá!!! – Üvöltöttem.- Nem bírom tovább.
– Áááááááááááááááááááááá! – Üvöltötte sértetten Pöti, rám mászott és hogy megnyugtassa magát elkezdett a könyökeim felé matatni.
Most megőrülök, gondoltam és vártam, mikor….

Áúúúúúúúúúúúú!

Pöti betotyog a fürdőbe, ahol zuhanyzok. Néz.
– Ott! – mutat.
– Ott-ott. – konstatálom.
– Ott! – mutat jelentőségteljesen.
– Pöti! Nekem nincs kukim. Elvitte a cica. – nevetek, de nem sokáig.
– Áúúúú! – mondta Pöti nagyon fájdalmas arckifejezéssel és kiszaladt a fürdőszobából.
– Pöti, csak vicceltem! Nem vitte el a cica! Én lány vagyok! Pöti, gyere vissza, ne ijedj meg! -kiabálok kétségbeesetten a riadt kisfiú után.
Pár pillanat múlva Pöti megjelent az ajtóban. Kezében a hálóingemmel.
– Tetté! – mosolygott. Nyomában Apa jött. Ő viszont nagyon röhögött.


Petike imádja Grétit

Jöttünk haza a játszótérről, Gréti fáradt volt, cumi után szűkölt. Mondtam, majd itthon kap. Beugrottunk bevásárolni, aztán hazaértünk. Kezet mostunk.
Mindenkit az asztalhoz hívtam vacsizni, de Petike sehol nem volt. Nagy sokára totyog, kezében Gréti cumija.
– Köszi! – mondtam és ki akartam venni a kezéből, de erősen szorította és visszahúzta. – Köszi Peti! – ismételtem meg, de ismét visszahúzta és közölte:
– Nem!
Gréti odajött.
– Teté! – mondta Petike és belerakta Gréti szájába a cumit.
– Imádom Petikét. – közölte Gréti.

Én meg őket. A három és háromnegyed évest, meg a nemsoká 17 hónapost. 🙂