– Fáztál Pöti? Azért vetted fel az oviban a pulcsit?
– Igen.
– Ki adta rád?
– Valaki a tömegből.
Hogy miért ez a gyerek szójárása… 😀
Mert Anya imádja ezt a viccet:
Két bolond felvonulósat játszik. Megegyeznek, az első viszi a táblát a másik mögötte a tömeg. A hátsó jól fenékbe rúgja az elsőt. Az első hátrafordul:
– Ki volt az?
Mire a másik:
– Valaki a tömegből.
Ünnepályesen bejelentem, Pöti ma megtanulta kimondani az “F” betűt. Többé már nem “sz”. Hiányozni fog. 🙂
– Ismeritek a Pom-Pom mesét?
– Igeeeen! – vágja rá Gréti.
– Ma van a szülinapom-pom-pom-pom-pom-pom-pom… – énekel Pöti.
Pöti rettenetesen viselkedett a séta közben, nagyon lemerített, aztán közölte pisilni kell. Na,- mondom, – akkor ezért voltál ilyen idióta?
“Kipisilem magamból az idiótát!”- mondta, s lőn. 😀
…..
Itthon kezet mos.
– Mi történik, hogy folyatod a vizet?
– Keresem a hideg áramlatot.
Újabb bilis sztori:
Hogyan okozhat egy bilizés a homlokon dudort? Édes Pötinek törlöm a popóját, majd felhúzom a kis gatyót végül a nadrágot… és mint a mérleghinta… a lába hátra kicsúszik és nacinál fogva a feje földet ér… Jelölöm magam valamilyen díjra…
– Anya, istenit főztél. – dobta be a spenótot 1 perc alatt Apa.
– Imáááádom a spenótot! – növelte a csapásszámot Gréta.
– Én is imádom – fuldokol a falatban kényszeredetten Pöti, – csak nem szeretem.- teszi hozzá csendben.
Persze az altatással volt gondom, Pöti nagyon ideges volt, fél 11-re járt mire végre elaludt, így a gyerekek reggel álomkórosan készülődtek. Apa munkába indult, mi pedig izgatottan az óvodába. Kézen fogva lépkedtek a srácok befelé, átkaptuk a cipőnket és máris belecsöppentünk a közepébe.
Kézmosás, reggeli. Szépen ültek, falatoztak, Pöti időről-időre megkeresett a szemével. Mosolygott. Később próbált elszeparálódva játszani, főzött, bevásárolt, de egy idő után mindenhol “túl sokan” voltak neki. Letelepedett mellém rajzolni és innentől hozzám nőtt. Álmos, menjünk haza hajtogatta és tényleg nyeklett-nyaklott. Gréti óriási elánnal játszott, pont nem érdekelte mi mit csinálunk. Az udvar előtt nagy adag gyümölcsöt kaptak, Pöti jóízűen ette az almát.
Az udvarra már nem akart jönni, de kis unszolásra csak-csak. Amikor láttam, hogy Szilvi nénivel összebarátkoztak, szóltam, hogy kimegyek kaját venni, mert éhen halok. Na persze azonnal ő is éhen akart halni és nagyon sírt. Szilvi néni megoldotta. Terápiás vásárlást tartottam a művelődési ház utazó kirakodóvásárában, majd vettem egy kis kaját és vissza. Pöti épp Györgyike nénivel beszélgetett a padon, kezében ROBOTOK! Kincs ez egy robotmániásnak. Sajnos egy fél óra múlva már annyira fáradt volt, hogy az ölemben kuporgott picikére összehajtogatódva.
EBÉD!
Úgy evett, mint egy kisangyal. (Ahogy tőle megszokott, jó étvággyal, elfogyott a leves és a főzelék is az utolsó falatig.) De utána már nagyon várta, hogy haza induljunk. Itthon a két gyerek még órákig pörgött, nem lehetett őket elaltatni. Játszottak.
Pöti aggódva kérdezte meg: Most már mindig lesz ovi? Nos, belátható időn belül… mindig.
Pöti duma. Míg vártunk a tűzijátékra, elővettem a táskámból aszfaltkrétákat, (nálam mindig minden van, pl. újabban “origami útibili” is). Gréti és Pöti elmélyült rajzolásba kezdtek. Pöti magát rajzolta le. Szemet, szájat, agancsot, lábat. Közölte, ő egy agancsos kisbaba. Aztán hasat rajzolt, majd a hasból kifelé, egy hosszú, hosszú vonalat.
“Mi ez? ” Kérdezte egy néni, aki nagyon akart Pötivel barátkozni.
” A beleimből jön ki!” – jött az azonnali, határozott válasz, amire a néni valószínű nem volt felkészülve, mert nem kérdezett többet, én viszont vinnyogva röhögtem.
“Pocsolyába léptem sáros lett az új cipőm
Hiába keféltem….” -óbégat Gréta a kádban, de itt megakad.
Neki fut még egyszer, én lapítok.
“Pocsolyába léptem sáros lett az új cipőm
Hiába keféltem….” -megint elhallgat hirtelen. Újra kezdi, hátha eszébe jut a szöveg.
“Pocsolyába léptem sáros lett az új cipőm
Hiába keféltem….”
“Nem jött le.” -unja meg a témát és fejezi be Pöti.
😀 😀 😀 Én meg itt röhögök közben tömöm a vacsi maradékát.
Évszázad beszólását követte el Pöti ma a parkban, aminek fültanúi (ismeretlen nagyszülő házaspár) nem tudtak hová bújni a röhögéstől, az emésztő fuldoklást választották, cincogással. Én megkönyörültem rajtuk és úgy csináltam, mint aki nem veszi észre. 😀 😀 😀
Szóval, a kresz parkban jártunk, ahol a parkolóban krétákkal rajzoltuk be, ki-hol parkol. Lett családi parkoló, Gréta lerajzolt minket, amikor Pöti még babakocsis volt. Lett kutyás-nyulas. Míg Gréti egy mozgássérült parkolót is rajzolt, amikor Pöti elkövette az első döbbenetet. A parkolóknak lábakat rajzolt. Hogy aki odaparkol, annak legyen lába, annak is, akinek nincs, mint barátjuknak Józsi bácsinak. Gondosan mindegyik parkolónak rajzolt két lábat.
Aztán elhajtottam őket még cangázni. Rajzoltam krétával benzinkutat is és “mekdrájvot” 😀 is. Nagy táblát, rajta a nagy M betű. De a srácok nem értették mit akarok.
– Hahó, mit rajzoltam?
– Nem tudjuk!
– Na ne már! Mi ez?
– Anya mi ez?
– NA MI EZ?- kérdeztem jó hangosan, kissé csalódottan.
És akkor Pötiben meggyúlt az isteni szikra és jó hangosan megadta a kegyelemdöfést:
– EZ ANYA POPÓJA!!!
Ha már Meki, akkor Gréti óriási beszólása:
Ki építette a Mekit Gréti szerint?