Grétinek 2 gyereke van, akiket nekem kell öltöztetnem a bálba. Egy csecsemő és egy 2.5 éves. Pöti a táblánál rendel, mit rajzoljak. “Cit’m kuka, kék kuka, kék cit’m” Hát vazz a kék citromnál dobtam a hátast… Gréti és Pöti is hajtotta , hogy “kék citrom”… mert nem akartam megérteni…
Közben a maradék vacsora főzelékkel tömöm a kicsit és tornyot is építek, valamint báli ruhába (függöny) öltözöm és Grétit is abba öltöztetem. Nos úgy éreztem most kell kiszabadulnom a konyhába egy deci borért, hogy nekem is megjöjjön a bulihangulatom.
– Baj van! – mondta Gréti – Rám tapadtak a gyerekeim!- jött utánam a konyhába a két babát cipelve. Mögötte Pöti kocogott. Csak egy pillanatra menekültem ki, de mindkettő követett.
– Nos ezzel én is így vagyok. – nyugtattam….
Kategória: Gréti beszól
Hogy is volt?
Amikor Petike megszületett, sokak tanácsára mi is vettük Grétinek ajándékot és azt mondtuk ezt Petikétől kapta. Megvettük neki a régóta, hőn áhított Zhu Zhu Petet. Nagyon nagy volt az öröme, ami azóta is tart. Újra és újra megjegyzi, hogy ezt Petikétől kapta és hogy milyen kedves volt tőle. De nem is gondoltam, hogy ez a dolog mennyire foglalkoztatja, amíg egyik nap elő nem állt a nagy kérdéssel:
– Anya, ezt a Zhu-Zhu Petet Petikétől kaptam?
– Igen?
– Ő hozta nekem?
– Igen.
– Nem értem. Anya, úgy született Petike, hogy a kezében fogta a Zhu-Zhu Petet?
Na erre nem tudtam mit mondani, nevettem. Azóta is azon gondolkodom, mit találjak ki. Nem “ölhetem meg a télapót…” 😀
Gréti éget:
Tegnap átjött szomszéd kislány anyukájával, mert “cseregyerekeztünk” és vacsit ígértem a csajoknak. Gréti rohant is be, mosta a kezét, mögötte a kislány az anyukájával.
– Mi a vacsora? -kiabálta.
– Rizses hús. – Ebédre főztem egy nagy lábossal.
– Jaj, ne már! Az, ami még a múlt hétről maradt? – kiabálta finnyázva Gréti.
– Az… – kaplak el és eszlek meg én téged… büdös kölök! Múlt hétről… 😀
Valaki biztos…
– Anya! Kérek vizet! -óbégat előre a gyerekülésből Gréti, én pedig elkezdtem nyitogatni a palackot. – Anya! Kérek vizet! – nyomul türelmetlenül, – Légyszi! Anya! Most vagy én vagyok süket, vagy te!
Gréti 4 éves
Boldog születésnapot!
Idegbeteg
Grétivel és Petivel főzőcskéset játszottunk, de még kavargatták a hamit, én gyorsan cseréltem elemet a doktornénis készletben.
Gréti máris jött megvizsgálni, de elhajtottam, mondván összepakolok és utána. Egyre erőszakosabb volt, erőteljesen rászóltam, várjon egy picit. Mire közölte:
– De anya téged meg kell gyógyítani, beteg vagy! Idegbeteg.
Szép élet
Péntek 13. Drukkoljunk együtt a Tiszavirágoknak! Nincs annál cikibb, ha egy Tiszavirágnak peches napja van!
Erről egy Gréti sztori:
– Mi az a Tiszavirág?
– Egy rovar, ami csak egy napig él. Reggel megszületik, eszik, délben szerelmes lesz és megházasodik, este meghal. – magyarázom.
– Milyen szép élet! – sóhajt fel Gréti…
Pöttyös sztori
Gréti beszédhibás. Szegénykém, amikor “pötty”-öt mond, mindig elkerekedett szemmel nézzük, mi “pöcs”-öt hallunk és ezen sokat nevetünk.
Ma ül a hátsó ülésen és cincog előre:
– Anya! Anya! Megtanítasz engem “pötty”-öt mondani?
– De hát tudsz pöttyöt mondani.
– Pötty, pötty! Látod, nem megy. Megtanítasz pöttyöt mondani?
– DE tudsz pöttyöt mondani. – már nagyon röhögök magamban, de nem akarom őt bántani. – Egész jól mondod.
– Nem mondom jól, mert olyan, mintha pöcsöt mondanék. Kérlek segíts, taníts meg!
– Jól van, segítek. Ismételgesd. Pötty. Pötty. Pötty.
– “Pöcs, pöcs, pöcs…” erőlködik a csaj a hátsó ülésen, de esküszöm egyre jobban pöttynek hallatszik.
Gréti rajzolta
Nehéz dolgok
Indulnánk a boltba, de a két gyereket elkészíteni már-már lehetetlen feladatnak tűnik, főleg, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán. Álomkór és fejfájás gyötör, be vagyok lassulva.
Gréti nagyon szomorúan gubbaszt a fellépőn, Pöti már az ajtóban. Leguggolok a kislányhoz, kezembe veszem a szép pofikáját, és megkérdezem:
– Mi a baj kicsi lány? Miért vagy ilyen szomorú?
– Azért vagyok ilyen szomorú, – kezd a magyarázásba nagy bánatos tekintettel, – mert egymás után nehéz dolgokat kell csinálnom:
– Öltöznöm kell, az nehéz. -sóhajt.
– Kezet mosnom unalmas. – megcsillan a szeme.
– Tv-t néznem, fáj a fejem. – nem bírok komoly maradni, de ő is elneveti magát.
– Én most akkor szétpuszillak! Te nagyon nehéz dolgos! Megyek, leírom a dumádat. – Nevet.
