Július 27
Az én drága kisfiam, az imént kiöntötte a kakaóját (még szerencse, hogy csak mutatóba kap pár kortynyit). “Anya!” – szaladt a felmosóért, felmosta és a felmosót visszarakta a helyére. Jááááááááááj! Olyan gyors volt, hogy nem tudtam lefotózni.
Ma sztrájkoltam. Nem készítettem semmi csemegét a táskámba, a parkba vízzel indultunk. Már félúton cincogtak, mit rejt a táska és csalódottak voltak, hogy semmit. Hazafelé már sírdogáltak az éhségtől (igaz velem az élen :D). Délben ebéd. Némán zabáltak, nem kellett őket sem noszogatni, sem csitítani. A sűrű zöldséglevest egyszerre lapátolták a krumplival és a sült csirkével. Most almát tömnek. Lehet kiiktatom a tízórai intézményét. Viccet félretéve, ez volt a hét zabálása, amit műveltek.
Pakolunk, a dobozokba tematikusan rakjuk a játékokat. Egyikbe az állatkákat, a kosárba a zöldségeket. Gréti a plüss barit is a kosárba rakta. Kivettem belőle és beraktam a dobozba. Mondom “ez nem zöldség, nem kaja.
– De! Le van lőve. Most vásároltam, te meg elvetted tőlem.- dühöngött.”
Jaaaaaaaaaj! Az ebédnél is végig ecsetelte a csirke melyik részét esszük és közben sajnálkozott. “Szegény kis pipi.” Ez a tutti fogyókúra… már szóltam neki, nem érdekel, ez egy “néhai csirke. Ex. Megboldogult. A lelke a Mennyországban van. Neki már nem fáj én meg éhes vagyok.”
Visszamentem a gégészhez kontrollra… kaptam gyógyszereket. Azt mondja, ha egy hét múlva nem javul, hívjam fel ezt a telószámot mert meg kell műteni. Mondom mivaaaaaaaaaaaaaaan???
Egy hete még csak allergia volt. Ja, hogy ciszta is?!? Nem tudok orvosul… De f@sz@…
Szignifikáns különbséget érzek az “igyon kálciumot” és a “meg kell műteni” között…
Vágyálom:
Apa az IKEA-ban vágyakozva simított végig egy szép hosszú szőrű szőnyeget:
“- Úgy szeretnék egy ilyet! Úgy szeretnék egy szép nappalit, közepén egy ilyen szőnyeggel!
– De hát pont ugyanilyenünk van otthon a pincében. Ilyen volt a gyönyörű nappalink közepén.”
(Milyen rég volt. Volt egy csodálatos nappalink ami átváltozott családi alvószobává… ahonnan szépen lassan kiszivárogtak a gyönyörű, ám kényes dolgok, és beszivárogtak a gyerekjátékok.)
Tegnap porszívóztam utoljára, (minden nap porszívózom), Pöti megállt az előszobában, egy elkallódott rizsszemre mutatott:
– KOSZ!
Nem mondom meg, mit gondoltam… porszívóztam egyet.
Grétinek 2 gyereke van, akiket nekem kell öltöztetnem a bálba. Egy csecsemő és egy 2.5 éves. Pöti a táblánál rendel, mit rajzoljak. “Cit’m kuka, kék kuka, kék cit’m” Hát vazz a kék citromnál dobtam a hátast… Gréti és Pöti is hajtotta , hogy “kék citrom”… mert nem akartam megérteni…
Közben a maradék vacsora főzelékkel tömöm a kicsit és tornyot is építek, valamint báli ruhába (függöny) öltözöm és Grétit is abba öltöztetem. Nos úgy éreztem most kell kiszabadulnom a konyhába egy deci borért, hogy nekem is megjöjjön a bulihangulatom.
– Baj van! – mondta Gréti – Rám tapadtak a gyerekeim!- jött utánam a konyhába a két babát cipelve. Mögötte Pöti kocogott. Csak egy pillanatra menekültem ki, de mindkettő követett.
– Nos ezzel én is így vagyok. – nyugtattam….
A dolog úgy kezdődött, hogy tészta után kutattam a legmagasabb konyhapolcon, széken állva, ágaskodva… de nem találtam. Kotortam-kotortam.
Én pici vagyok, nekem ebbe a magasságba születni kell. Széken állva sem látok fel. Ám ekkor megtörtént, aminek nem kellett volna… levertem az olajat.
Az olaj, ahogy kellett ráesett a széktámlára. Ekkor az ütéstől a kupakja lerepült és a tele olaj beterítette a konyha egyik felét, követ, szekrényt, mikrót, mindent. Megpattanva a támlán pördült egyet, szétterítve majd fél fordulattal a földre esett, hogy a konyha másik felét.
Leóvakodtam a székről, felmértem a kárt, és hangos káromkodásba kezdtem. A földről egy papírtörlővel a nagyját összefogtam és a szemébe dobtam. Apával hozattam a fürdőből forró vizet, belenyomtam egy nagy adag mosogatót és elkezdtem felülről lefelé lemosni mindent.
Mikor végeztem, tovább próbáltam főzni. Kis családomat az asztalhoz invitáltam és letöltöttem a főtt kukorica levét ami… gellert kapott egy mélytányéron, kiugrott a mosogatóból és végigömlött a szárító alatt a konyhaszekrényen… Ekkor már nagyon elcsigázott voltam, de becsülettel végigmostam a szekrényt.
Végre megérkezett a jónép is, asztalhoz ültek, Apa kezében Pötivel jött.
Leült az asztalhoz, hatalmas robbanás. Könyökével leverte a tálaló porcelántányéromat, rajta a kajával, tetejére borítva egy másik tányérral. A cucc peremével ért földet, a tányérok széle egy tized másodperc alatt millió darabra robbant szét és mindenhol szétszóródott a konyhakövön.
“Mindenki kifele!”- parancsoltam rá a mezítlábas csapatra és felporszívóztam a konyhát. Aztán gondolkodóba estem, mi legyen a grillezett cukkinivel és csirkecombokkal, ami a tál tartalma volt. Lótüdőt fogom kidobni. Darabonként lemostam víz alatt, nehogy szilánk maradjon rajta, átforrósítottam és megettük. Megettük mellé a frissen kifőtt olasz, paradicsomos tésztát is.
Na és megittam volna hozzá valami nagyon erőset is… 😀
Petike tegnap éjjel nem akart aludni. A meccset nézte Apával és kukoricát majszoltak, citromos sört ittak. 🙂
Fel voltak pörögve a srácok. Fürdés előtt óriásit párna csatáztunk, aztán jött a nagy pancsikolás.
Végül Gréti kidőlt én pedig lefekvéshez készülődtem, majd bebújtam az ágyba. Petike ekkor abba hagyta a kukorica evést, belemarkolt egy nagyot és odahozta nekem. Annyira nagyon jólesett, hogy ilyen kis gondoskodó!
Petike tegnap kapott egy játékbuszt. Azóta nem lehet kivenni a kezéből. Még aludni is a busszal alszik. Enni is a busszal eszik és pelenkázás közben is a kezében van. “Busz. Busz!” Most amikor írom a sorokat épp a busz mellett aludt el az ágyon. 🙂
Június 11.:
Nagyon nehezen ment ma az altatás, annak ellenére, hogy a délbeni alvást egyszerűen kihagyták… Gréti alkudozott, Pöti meg…:
– Anya nézhetünk egy Jamie 15 percest esti mesének? – kérdezte Gréti. Jamie Oliver főz. Kedvenc “esti meséjük”. Persze azután még mesélnem kell, nem úszom meg.
– Jamie, Jamie, Jamie, Jamie! – rohant Pöti a kapcsolóval.
– O.K. Kiharcoltátok. – kapcsoltam egy Jamie 30 percest, aminek szintén minden részét felveszünk. – Kapcsolok egy 30 percest mert a 15 percest már mind láttuk. Megyek készülődöm és én is jövök.
– Cici, cici, cici, cici, cici… – jött utánam sírva és a lábamba kapaszkodott Petike.
– Pillanat, nekem is vannak igényeim fiam.
– Cici, cici, cici, cici! – görbült a szája és panaszkodott Peti.
– Anya pisil egyet és lábat most, mert már zuhanyoztam, de papucsban mentem ki.
– Ciciiiiiiiiiiiiii! – Üvöltött Peti, miközben próbáltam bejutni a wc-be apró léptekkel, mert összefogta a két lábam.
– Elég! Bírj ki egy percet! – könyörögtem.
– Cici, cici, cici, cici, cici, cici, cici, – mantrázott a térdembe kapaszkodva, miközben végre pisiltem. – Cici, cici, cici, cici, cici. – csak mondta mondta, már feladtam, hogy válaszoljak csak toltam el előlem. – Cici, cici, cici, cici, cici. – Megmostam villámként a lábam. – Cici, cici, cici, cici, cici. -felvettem a hálóinget, ekkor hirtelen reklám lett a tv-ben, amit utálnak és mindig át szoktuk tekerni.
– Jamie, Jamie, Jamie! – nyomta a kezembe a kapcsolót Pöti. Amikor áttekertem a reklámot és Jamie elkezdett főzni, folytatta. – Cici, cici, cici, cici, cici….
Prioritások…
Június 10.:
Kicsit vicces, elég frusztráló de mindenesetre Pötit nagyon jól jellemzi:
Altatás- cicizés-próbálkozás után cumit a szájába tömve lemászott az ágyról, kezét nyújtotta felém. Beleadtam, kikászálódtam én is az ágyból. A konyha közepére cibált rámutatott a rádióra, amiből egy jó szám szólt és táncolni kezdett. “Anya! Anya!” biztatott, majd mikor táncra perdültem, széles mosollyal pörgött-forgott.
Pöti 2. dobása:
Tánc után repülőzni kezdett, ami szétjött. Kezében a repülővel, másik kezében a papírragasztóval érkezett a konyhaasztalhoz, ahol épp az előző történetet írtam és belenyomta a markomba… ragasszam meg.
………..
Petike kedvenc íze a citrom, kedvenc színe is a citrom. Na és a kék. Imádja a grapefurtos-pomelós alkoholmentes sört. “Citm! Citm!” követeli és issza jóízűen. 😀