Újabb pisis sztori

Nem tudod kivédeni, hogy a gyereknek ne mindig a legalkalmatlanabb időpontban és helyen kelljen pisilnie…

Kicsi családunk úgy döntött, hogy játszóterezés után beugrik a helyi Lidl áruházba jégkrémért. Már estefelé volt, de Apának dolgoznia kellett visszamenni. Hogy kicsit jobb kedvünk legyen, Apa még ráállt egy kis kitérőre.
Mindenkinek jégrém volt a kezében, a parkolóban közeledtünk az autó felé, amikor Gréti kijelentette, hogy neki bizony pisilnie kell. De most azonnal.
Körbenéztem, sehol egy kis bújás, a parkolót alacsony, tüskés bokrok vették körbe.
Nem volt mit tenni. Grétit felkaptam és a bokrok fölé tartottam. Kezemben oldalra lógott a megkezdett jégkrémem. Gréti, mint egy nagyasszony, igen mulatságosan, békésen táplálkozott (nyakig csokisan), közben pisilt. Végig a lábamat.
Ettől persze, – nem én lennék, ha nem, – rám jött a Csilla-féle sikítós röhögés.
– Vííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!!
Erősen szorítottam a térdeimet össze, nehogy jószokás szerint azonnal bepisiljek, de éreztem, hogy a röhögéstől egyre gyengülök. Gréti a kezemben ólomsúlyúvá vált, kezdett egyre lejjebb és lejjebb csúszni, végül bekövetkezett a legrosszabb. Lassan beereszkedtem vele a szúrós bokorba, csupasz seggel…
– Anya, ez szúr! – tiltakozott, közben mint egy kérődző tehén rágcsálta a csokis jégkrémet.
– Víííííííííííííííííí!!! – válaszoltam és újszülött zsiráf állásban, nyeklettem-nyaklottam, vinnyogva szorongattam a pisit.
– Anya nevet. – Állapította meg rezignáltan és kérődzött tovább immáron álló helyzetbe tornázkodó leánygyermekem, miközben zavartalanul pisilt tovább… végig a lábán.
– Víííííííííííííííáááááááááááááááááááááááuuuuuuuuuuuuíííííííííííííííííí- sikítottam én. Ez volt a problémamegoldás első szakasza! Próbáltam összeszedni magam, tekintetem végigmászott Apa szandáljáról összeborzolt szemöldökéig. Valami magyarázaton próbáltam gondolkodni, vagy összeszedni a gyereket. Mentő ötletet kerestem a vonyításom orvoslására. Visszalógattam a fejem a gyerek felé, aki egy szál punciban, könyékig és nyakig csokisan, ellenben térdig hugyosan állt a szúrós bokor mellett. Rágott.
Nem volt mentség!
– Víííííííííííííííííííííuuuuuuuuuiááááááááááááááááááááááááááááááááááááííííííííííí- híííííííííííííí-hííííííííííííí- léptem a tettek mezejére majdnem. Helyette levegőért kapkodtam. – Víííííííííííííh, vííííííh, víííííííííh.
Apa most már tombolt, amit onnan vettem észre, hogy halkan és morcosan megszólalt:
– Most már menjünk.
Megpróbáltam nagyon komoly lenni. Nos nem ment. Éreztem, hogy nincs tovább, muszáj megállt parancsolnom magamnak. Valahogy, akárhogy.
– Híííííííííííííí, híííííííííííííííííí, híííííííííííííí, híííííííííííííííííííííííííí!

Már nagyon fájt az arcom, ahogy a szám próbált körbefordulni a fejem körül, oxigénem semmi… Kitörülgettem a szememből a könnyet, mély jógalégzéseket próbáltam venni. Végül csiga lassúsággal összevakartam magam.
– Hííííííííííí-hi, híííííííííí-hi, hííííííííííííí-hi!
A közben megolvadt és csurgó csokis trutyitól megtörültem a kezem, és elrendeztem a jégrémével félmeztelenül, pisisen-csokisan, zavartalanul csámcsogó gyermekem. Belapátoltam az autóba és haza indultunk.