Anya aludni megy

Anya aludni megy

Anya és Apa tv-t néztek, mikor Anyu azt mondta: „Későre jár, fáradt vagyok, megyek, lefekszem.”
Bement a konyhába, megcsinálta a szendvicseket másnapra, elöblítette a popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi ebédhez, leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért, kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap reggelre.
Néhány nedves ruhát betett a szárítóba, egy adag ruhát tett a mosógépbe, kivasalt egy pólót. Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány ottfelejtett játékdarabot az asztalról, visszatette a telefont a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba. Megöntözte a növényeket, kiürítette a szemetest, és felakasztotta a törülközőt száradni.
Ásítozva és nyújtózva egyenesen be a hálóba. Megállt az asztalnál, írt néhány sort az egyik tanárnak, kiszámolt egy kis pénzt a túrára, előhúzta a szék alá rejtett munkafüzetet. Aláírta, megcímezte és felbélyegezte barátainak a születésnapi képeslapot, és irt egy rövid listát a fűszeresnek. Mindkettőt a táskája mellé tette.
Aztán megmosta az arcát 3:1 lemosóval, majd éjszakai krémet tett rá, megmosta a lábát, lereszelte a körmeit.
Apa kikiáltott: „Azt hittem, hogy lefekszel!”
„Már megyek” – felelte.
Vizet öntött a kutya táljába, kiengedte a macskát, majd meggyőződött arról, hogy az ajtók zárva vannak, és az udvari lámpa ég. Minden gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát és a tv-t. felakasztott egy inget, bedobott néhány koszos zoknit a szennyestartóba, majd volt egy rövid beszélgetése a még fönt lévővel, aki még mindig a házi feladatát csinálta. A szobájában beállította az ébresztőt, kitette a másnapi ruháit, sámfát tett a cipőjébe. Még 3 dolgot adott a 6 legfontosabb megteendő listájához. Elmondta az imáját, és elképzelte jövőbéli terveinek befejezését.
Ezalatt Apa lekapcsolta a tv-t, és kihirdette, hogy nincs semmi különös tennivaló. „Megyek aludni.” És ment. Minden egyéb gondolat nélkül.
Van itt bármi különleges?
Tudod-e már, miért élnek tovább a nők…?
Forrás: Érted vagyok 2008. december

A lefele gomb

Bevásárlóközpont, szombat, 1000 ember. Hazaindulunk, megállunk a liftnél. Pöti nyom egy lefele gombot. Nem világít. Várunk, semmi.
Pöti megint nyom egy lefelé gombot, Gréti is megnyomkodja. Gyerekek, várjunk kicsit, hátha működik, csak nem világít, ne nyomkodjátok. Semmi.
Gréti: “Nyomjuk meg felfelé is”, és megnyomja, mivel egyetértek. felfelé világít, állunk, semmi.

Kis gyerek, nagy kéz-fekete köröm. Odajön, nyomkodja a lefelé gombot. 5-ször. Semmi.
Anyja is nyomkodja. Megvan kitől örökölte a kezet. Őőőőő, nem csak a kezet. Ezek Nagyék!

Állunk.

Csini pipi, két gyerek. Jön, meglátja csak felfele világít a lift gomb. Végig néz minket, sajnál. “Szegény tudatlanok, ők is azt gondolják lent a lift és fel kell hívni a felfele gombbal. Szerencsére én nem csak szép vagyok…” -látszik az arcán, odanyúl, nyom, semmi. Nyomkod, mintha morzézna.

Én: “Nyugodtan nyomd meg még százszor, hátha neked sikerül, csak nekünk idiótáknak nem.”

Telitalálat, ideges lesz. Felfelé megy a lift, beugrik gyerekestül, mi maradunk. Nagykezűek összemorrannak:
Nagyné – Miért nem szálltunk be?
Nagy babakocsival – Mert felfelé ment.
Nagyné – Mi van, ha csak felfelé megy? Jön majd lefelé is velünk.
Nagy – Majd a következőbe.
Nagyné – Mi van, ha teli lesz?
Nagy jelentőségteljesen megtolja legkisebb nagykezűt – Mi akkor is beférünk.

Hátra nézek, mosolyognak. Mosolygok. Most kezdem én is kényelmetlenül érezni magam.

Lift jön. Felfele. Azanyád. Benyomakodunk. Megyünk fel, megyünk le. Végre. Mindenki elégedett, kedves, mosolyog.

Orchidea

Leárazva találtam a polcon, mert elvirágzott, megsajnáltam, hazahoztam. Szegényke kicsi volt és nyüzüge. Beraktam az ablakba a másik orchideám mellé, amelyik épp 32 virággal pompázott. Gyönyörűségem.
Öntözgettem, fújogattam, vártam.
Öntözgettem, kigazoltam (ezerrel nő mellette), vártam.
A gaz kivirágzott, magot hozott, kigazoltam. Vártam.
Öntözgettem, már nem gazoltam ki. A gaz gyönyörűen burjánzott mellette, újra kivirágzott, újra szórta a magjait, már nem bántottam, legalább azzal történik valami.
Egyszer csak megjelent pár új levél. Nagyon örültem. Ennyiben is maradtunk úgy 5 hónapig, amikor elindult egy kis száracska. Mindeközben a 32 virágú lepke orchideám elkezdte hullajtani a virágait, de cserébe hozott újakat. Majd egy pár hónapra rá elhullajtotta az összeset.
Alanyunk száracskáján megjelent egy pár bimbó kezdemény.
Lepke orchideám elkezdett szárat növesztett és a lakásfelújítás közepén egy sarokban megszületett az első kis virág. Minden helyén volt, a lepkék felkerültek a falra a plafonra, mindent elrendeztem, alanyunkon bimbók nőttek. Tegnap meglocsoltam és ma ez a kép fogadott. Végre, majd egy év után a kis orchidea kinyílt én meg: MIVAAAAN???? ENNYI??? Ez a 2 mm széles szirom mind az enyém??? Frankó! Majd nagyítóval csodálom.
P1130541 P1130542

Pöti és a dinoszauruszok

Tegnap az esti mesének is dinókról kellett szólnia. Egy matricás könyvet lapozgattunk, feladatokat oldottunk meg. Pöti meglátta az  ankylosaurust és felkiáltott:

“Anya! Ez nagyon vicces! Egy lapát van a seggében! ”
ankylosaurus“Anya, ezt is felírod? Lapátseggű.
LA-PÁT-SEGG-Ű”

 

😀 😀 😀

 

Timmy bárány

Pötivel ma Timmy bárányosat játszottunk. Ő volt a kicsi bárány én a bagoly. Így folyt a beszélgetés:
– Beeeeeeeee, beeee.
– Húd-húd-húd.
– Beeeeeee.
– Húd-húd.
De Pöti benne ragadt a szerepében és egész nap csak bégetett, beszéd helyett. Én már könyörögtem neki. Meg minden. Na most játszótéren voltunk ugye… Mit mondjak. Sikerült elkergetni vagy magunktól messzire tudni a többi szülőt a gyerekével. Én még egy darabig röhögtem, de aztán kezdtem magam kissé kényelmetlenül érezni. Pont úgy, mint amikor egy hete Gréti egy üzletben csak így beszélt velem, és mutogatott:
– Heeee! Heeee! Hleeee.
Ha az ember égetni akarja magát, gyerekeket csinál. 😀timmy

Kis katica

Pötinek  a mániája lett képzeletbeli kis állatokat dédelgetni. Kicsi krokodil, kicsi kacsa, kicsi akármi. Édesen mutatja a kezét, hogy benne a van az ő “kicsikéje”, ringatja, gügyög neki és minden esetben megmutatja nekem is. Ma a pancsiban ezt játszották. Eleve nagyon későn kerültek bele, de hagytam őket játszani is. Már nagyon kellett volna kijönni, kérlelni kezdtem őket, miután mindkettőjük kicsikéjét megdédelgettem. Gréta kicsikéje katica volt. Átadta nekem, visszaadtam, majd egy szem homokot automatikusan lesöpörtem a kis vizes kezéről. Ami ez után jött az rémálom.
“A katicám!”- sírta el magát Gréti, – megölted a katicámat! “- Álmomban nem gondoltam, hogy az a homokszem a katica. Gréti üvöltve követelte, azonnal keressem meg.
Meglepődésemben térdre álltam és tettem egy próbát, de elröhögtem magam. “Na ne már Gréti! Kiviszlek benneteket, ne játszunk már ilyet!”- morogtam és Pötit fürdőlepedőbe csavarva kiemeltem. Megyek vissza, Gréti porig sújtva gyászolja a katicát. Rám néz, gyűlöl. Kiveszem, törölgetem, nem bírom tovább. Bemegyek a fürdőbe felkapok egy porszemet a földről, beviszem. “Itt van, megtaláltam!” – mondom, de a porszem, ahogy oda akarom adni a bebugyolált csajnak leesik a ujjamról és el is tűnik. Olyan fejet vágok kínomban, annyira abszurd a szituáció, hogy Gréti is kinevet. Nem tart sokáig, már sír. Pöti vigasztalja. Ide mentő ötlet kell! Állok négykézláb a fürdőben és zakatol az agyam. A gyerek az ágyon bebugyolálva bömböl. Beszaladok a szobába és egy kis dísz-szőrös zöld szöszt, amit múltkorijában a KIK-ben vettem, szemet-szájat rajzolok rá, viszem be a következő szöveggel viszem. “Jaj, baj történt a katicáddal Gréti! Beleivott egy csodateába és wuff! Kis zöld, robbanásos katica lett belőle.”
Mutatom, Gréti kezébe veszi, magához öleli az 1 cm átmérőjű, csillogó szőrős barkácsszöszt.

Béke van. De látom Pöti is ácsingózik. Istenem add, hogy legyen a készletben még egy ilyen! – gondolom és rohanok a gyerekszobába. Ééééééééééééés van. Ééééééééééés béke van. Megkönnyebbülök.
“Van egy katicás dalom!” – kurjantom el magam. “Énekeld- éneked!” . Ami innentől jön egy megkönnyebbült sírva röhögős etap, ami alatt felöltöztetem a pucérokat. Gurguláztunk, vinnyogtunk, mind a hárman. Ugyanis ami eszembe jutott gyerekdal elénekeltem. Főszereplője mindegyiknek a katicabogár volt.
Józsi bácsi a tanyán, iáj-iáj-ó. Volt két katicája a tanyán iáj-iáj-ó.