Címke: hétköznapok

Mi kell egy jó házassághoz?

Mi kell egy jó házassághoz?

1. Szerelem és elkötelezettség.
Mindkét félnek akarnia kell a kapcsolatot. Az érzések jönnek mennek, de az elhatározás, hogy összetartunk kell hozzá.
2. Szex.
Működő házassághoz kell. Ahol nincs, ott már csak barátság van, vagy az sem.…
3. Belátás.
Annak meglátása, hogy nem vagyunk magunk sem töléletesek és a hibáinkkal kell a másiknak együtt élni. Aki szintén nem tökéletes.
4. Megbocsájtás és türelem. Mert mindenki követ el hibát. (3.) Bocsáss meg és lépj túl! Szexmegvonással, étellel, (meg mással sem) büntetünk. Aki ezt használja, a gondolat megfogalmazásakor vesztes.
5. Idő.
Minőségi együttlét. A házassághoz fontos a közös érdeklődési kör és értékrend, és a közös èlmények.
6. Őszinteség és bizalom. Nem kell ragozzam.
7. Kommunikáció.
Gyerekek, telefon nélkül, odafigyeléssel. Ahol nincs beszélgetés, nem csak logisztikai megbeszéljés, ott baj van. Együtt kell nevetni!
8. Önzetlenség.
Őszintén kell örülni másik örömének. Ez tartja össze a kapcsolatot. Kimutatták, nem azok maradnak együtt, akik a bajban összekapaszkodnak, hanem az a mutató, hogy az örömben együtt tudnak örülni. Részt vesznek a másik boldogságában és vele örülnek. Nem rég olvastam egy madárka tesztről. Friss házasokat vizsgàltak. Egyiket kérték, hogy menjen az ablakhoz és mondja: Nézd de szép az a kismadár a fán! A másik odament és megkérdezte: “Mutasd, hol!”
Vagy azt mondta: “Szuper! “
Évek múlva a párokat meginvitálták. Találjátok ki melyik párok maradtak együtt!

Kegyelem

Kegyelem

Amikor anyából kisgyerek lesz

Elgondolkodtam és átértékeltem a dolgokat. Hibát követtem el és nagyon bántott😌 Egyáltalán nem éreztem bűntudatot, hisz nem szándékos volt, ráadásul nem gondoltam súlyosnak. De ahogy kinézett a helyzet, bizony megijedtem. Nem akartam csalódást okozni, és féltem tőle, hogy azt okoztam. Fájt. Csak arra vágytam megússzam és ne legyen baj. Féltem, szorongtam sírtam és sajnáltam magam. Mint egy kisgyerek.
Mint egy kisgyerek?-kérdeztem magamtól.
Pont úgy mint egy kisgyerek.
Ekkor elszégyeltem magam. Láttam a rosszalkodó gyerekeim riadt, síró arcát, – amikor nem is nagy dolgot tettek, csak gyerekek voltak, – és magamat, ahogy nevelő szàndékkal szigorúan dorgálom őket.
Pedig nekik is jár a kegyelem. Nekik is jár a megértés. Nem attól lesznek jobb emberek, hogy jól kikapnak, mert úgyis tudják, hogy rosszat csináltak, hanem attól, ha elmondom miért volt veszélyes a tettük és utána megkegyelmezem nekik. Úgy, ahogy én szerettem volna, hogy valaki azt mondja:

“Minden rendben lesz!”

Anya aludni megy

Anya aludni megy

Anya és Apa tv-t néztek, mikor Anyu azt mondta: „Későre jár, fáradt vagyok, megyek, lefekszem.”
Bement a konyhába, megcsinálta a szendvicseket másnapra, elöblítette a popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi ebédhez, leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért, kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap reggelre.
Néhány nedves ruhát betett a szárítóba, egy adag ruhát tett a mosógépbe, kivasalt egy pólót. Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány ottfelejtett játékdarabot az asztalról, visszatette a telefont a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba. Megöntözte a növényeket, kiürítette a szemetest, és felakasztotta a törülközőt száradni.
Ásítozva és nyújtózva egyenesen be a hálóba. Megállt az asztalnál, írt néhány sort az egyik tanárnak, kiszámolt egy kis pénzt a túrára, előhúzta a szék alá rejtett munkafüzetet. Aláírta, megcímezte és felbélyegezte barátainak a születésnapi képeslapot, és irt egy rövid listát a fűszeresnek. Mindkettőt a táskája mellé tette.
Aztán megmosta az arcát 3:1 lemosóval, majd éjszakai krémet tett rá, megmosta a lábát, lereszelte a körmeit.
Apa kikiáltott: „Azt hittem, hogy lefekszel!”
„Már megyek” – felelte.
Vizet öntött a kutya táljába, kiengedte a macskát, majd meggyőződött arról, hogy az ajtók zárva vannak, és az udvari lámpa ég. Minden gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát és a tv-t. felakasztott egy inget, bedobott néhány koszos zoknit a szennyestartóba, majd volt egy rövid beszélgetése a még fönt lévővel, aki még mindig a házi feladatát csinálta. A szobájában beállította az ébresztőt, kitette a másnapi ruháit, sámfát tett a cipőjébe. Még 3 dolgot adott a 6 legfontosabb megteendő listájához. Elmondta az imáját, és elképzelte jövőbéli terveinek befejezését.
Ezalatt Apa lekapcsolta a tv-t, és kihirdette, hogy nincs semmi különös tennivaló. „Megyek aludni.” És ment. Minden egyéb gondolat nélkül.
Van itt bármi különleges?
Tudod-e már, miért élnek tovább a nők…?
Forrás: Érted vagyok 2008. december

Mosogató lefolyó

Kevés dolog gusztustalanabb a világon, mint a mosogató lefolyó csőszerelés. A párocskámmal ma megjártuk a hadak útját. Még a szerencse sem kísért minket, tekintve, hogy a trutyigyűjtő vödröm pont a fürdőszobában, emelés közben monda be az unalmast, így ami derékmagasság alatt volt az lerakódott hányásszagú trutyis lett. A lakás úgy néz ki, mint a világegyetem az ősrobbanás után és mi már olyan fáradtak vagyunk, hogy alig élünk…

A lefele gomb

Bevásárlóközpont, szombat, 1000 ember. Hazaindulunk, megállunk a liftnél. Pöti nyom egy lefele gombot. Nem világít. Várunk, semmi.
Pöti megint nyom egy lefelé gombot, Gréti is megnyomkodja. Gyerekek, várjunk kicsit, hátha működik, csak nem világít, ne nyomkodjátok. Semmi.
Gréti: “Nyomjuk meg felfelé is”, és megnyomja, mivel egyetértek. felfelé világít, állunk, semmi.

Kis gyerek, nagy kéz-fekete köröm. Odajön, nyomkodja a lefelé gombot. 5-ször. Semmi.
Anyja is nyomkodja. Megvan kitől örökölte a kezet. Őőőőő, nem csak a kezet. Ezek Nagyék!

Állunk.

Csini pipi, két gyerek. Jön, meglátja csak felfele világít a lift gomb. Végig néz minket, sajnál. “Szegény tudatlanok, ők is azt gondolják lent a lift és fel kell hívni a felfele gombbal. Szerencsére én nem csak szép vagyok…” -látszik az arcán, odanyúl, nyom, semmi. Nyomkod, mintha morzézna.

Én: “Nyugodtan nyomd meg még százszor, hátha neked sikerül, csak nekünk idiótáknak nem.”

Telitalálat, ideges lesz. Felfelé megy a lift, beugrik gyerekestül, mi maradunk. Nagykezűek összemorrannak:
Nagyné – Miért nem szálltunk be?
Nagy babakocsival – Mert felfelé ment.
Nagyné – Mi van, ha csak felfelé megy? Jön majd lefelé is velünk.
Nagy – Majd a következőbe.
Nagyné – Mi van, ha teli lesz?
Nagy jelentőségteljesen megtolja legkisebb nagykezűt – Mi akkor is beférünk.

Hátra nézek, mosolyognak. Mosolygok. Most kezdem én is kényelmetlenül érezni magam.

Lift jön. Felfele. Azanyád. Benyomakodunk. Megyünk fel, megyünk le. Végre. Mindenki elégedett, kedves, mosolyog.