Kategória: Hétköznapok

Anyu! Nem működik!

Anyu! Nem működik! Segíts!

Hogy utálom ezeket a mondatokat! jön a kis ember, kezében a több ezer forintos műanyag bisz-basszal, ami pár hónap után megadja magát az enyészetnek.

Általános megállapítás: a drága még annyira sem működik, mint a legolcsóbb elemes lótúró. Azok kikészíthetetlenek. Ilyenek az Anyámtól kapott daloló rettenet állatkák, rokontól kapott üvöltő-éneklő-szirénázó autók, játékhangszerek, aminek a hangja nem állítható, és ordít, mintha a süketek intézetébe szeretne felvételt nyerni, mint zajpedagógus….
Ezek az atomtámadást is túlélik, elemcseréhez minimum egy kibelezéshez hasonló folyamat kell, aztát tű-cérna, hogy a kitömött, megölt állatot álcázd és “jaj kifogyott az elem de sajnálom” mondattal rövidre zárd. Rövidre zárd… erre még visszatérek… Minden esetre a gyerek jó érzékkel megtalálja a kidobott zenélő egységet és azt nyomogatja. Lalalalallalallalaala…
A zenélő autók már kibontáskor eltörnek, de zenélnek!!!

Anyámat megfenyegettem már, hogy kap egy karácsonyi dalokat éneklő fát karácsonyra, kifogyhatatlan elemmel és felteszem a szekrény tetejére, ahonnan nem tudja levenni. Jó szórakozást.

De térjünk rá a kínai ipar elnyűhetetlen biszbaszaitól a kínai ipar qrva drága de annál érzékenyebb biszbaszaira. Ma egy “transzformersz” jutott számomra megtiszteltetésül.

Nem írom le mennyi volt. A hajam leégett és sikítva tomboltam nyilvánosan az áruházba, NEM-et üvöltve, de apa és a gyerek cuki mosolya győzött. Ugyan már tőlünk olyan ritkán kapnak ajándékot…

Nem volt mit tenni, felvettem a szemüvegem és gondosan gyűjtve a csavarkákat elkezdtem szétbontani. Odabent gyönyörű rendezettséget találtam. Két dolgot azonnal megállapítottam: A műanyag nyomogatható fej nem nyomogat semmit. Negyed milliméternyi érzékelőt kellene megnyomnia egy negyed milliméternyi műanyag kitüremkedésnek. Nem jön össze. Na de ha működik akkor lenyomva a kapcsolót működnie kell. Nos nem.

Még találtam benne 3 db, 1 milliméternyi kapcsolót. Mindegyiket óvatosan a picike csavarhúzó fejével megnyomogattam, valahol zárnia kell az áramkörnek, de nem tette. Szakadást nem láttam ez bizony zárlatos… nincs mit tenni. De igen! Apa mérőműszerével megnézem, van-e két pont között áram. Apa szekrényét ki is nyitottam, majd gondosan be is zártam…

Nincs mit tenni! – mondtam a pittyedt szájú gyereknek, aki idegességében 10-szer állt be a fénybe, hogy egy vakond előbb lássa meg a feltárt területet, mint én, szemüvegben…

Visszacsavarozom…

Gondosan visszacsavargattam az aprócska csavarokat. Fájt a szívem. Megfordítom, kilóg a bele. Egy vezetéket kizártam. Összes csavar ki, visszadugdosom a tekergő vezetélet, összes aprócska csavar vissza.

Kint maradt a fej kapcsoló! Most már elééééééééééééééééééééééééééééééééééééég!

Gondosan kicsavargatom a csavarkákat, visszatűröm a fejét, visszanyomorgatom a belét, visszacsavarom a csavarkákat kész!

Eltelt fél óra a játék pont olyan rossz, mint volt.

Ottrohadjonmeg!


 

 

 

Mi kell egy jó házassághoz?

Mi kell egy jó házassághoz?

1. Szerelem és elkötelezettség.
Mindkét félnek akarnia kell a kapcsolatot. Az érzések jönnek mennek, de az elhatározás, hogy összetartunk kell hozzá.
2. Szex.
Működő házassághoz kell. Ahol nincs, ott már csak barátság van, vagy az sem.…
3. Belátás.
Annak meglátása, hogy nem vagyunk magunk sem töléletesek és a hibáinkkal kell a másiknak együtt élni. Aki szintén nem tökéletes.
4. Megbocsájtás és türelem. Mert mindenki követ el hibát. (3.) Bocsáss meg és lépj túl! Szexmegvonással, étellel, (meg mással sem) büntetünk. Aki ezt használja, a gondolat megfogalmazásakor vesztes.
5. Idő.
Minőségi együttlét. A házassághoz fontos a közös érdeklődési kör és értékrend, és a közös èlmények.
6. Őszinteség és bizalom. Nem kell ragozzam.
7. Kommunikáció.
Gyerekek, telefon nélkül, odafigyeléssel. Ahol nincs beszélgetés, nem csak logisztikai megbeszéljés, ott baj van. Együtt kell nevetni!
8. Önzetlenség.
Őszintén kell örülni másik örömének. Ez tartja össze a kapcsolatot. Kimutatták, nem azok maradnak együtt, akik a bajban összekapaszkodnak, hanem az a mutató, hogy az örömben együtt tudnak örülni. Részt vesznek a másik boldogságában és vele örülnek. Nem rég olvastam egy madárka tesztről. Friss házasokat vizsgàltak. Egyiket kérték, hogy menjen az ablakhoz és mondja: Nézd de szép az a kismadár a fán! A másik odament és megkérdezte: “Mutasd, hol!”
Vagy azt mondta: “Szuper! “
Évek múlva a párokat meginvitálták. Találjátok ki melyik párok maradtak együtt!

Eltört az ujjam, hiába fújtam…

Február 14.

Kértem 2 nap betegállományt. “Pechemre”, nekem olyan a munkám, hogy itthon is simán tudok dolgozni. Ez inkább a lelkemnek kell. Egész nap feküdtem. A fájdalmaim teljesen elmúltak. Délután hazahozta Apa a srácokat és éjfélig őrült stresszben, határidőre dolgozott. Mondanom sem kell, tettem a dolgom.
Eredménye: úgy fáj, mintha most tört volna el. Nincs begipszelve, csak ragasztóval rögzítve, de esküszöm, jobb lenne. Sîrva, őrjöngve az idegtől feküdtem le. A mai napom még szaba…d. Próbálom legalább az idegeim helyretenni.

Vár a 34 Ft-os luxusfürdőm és olvasni fogok. Aztán kigondolom, hogyan lehetne ezt a rohadt törést jól rögzíteni, mert ahogy az orvos mondta kevés. Igaz azt is írta “teljes, abszolút kímélet, 4 hét betegállomány”. Ez hasonlít az fül-orr-gégészhez, aki 2 hét némaságot írt elő hangszálműtét előtt. Azóta sincs megműtve… ének helyett csak a meleg levegő jön. Még ordítani tudok, ha fáj az ujjam. 😀😀😀😀 Vazzeeeee😜
Ez van…. Lesz jobb.
Kiegészítés: ilyenkor tudom meg, ki a barát. Két anyuka is jelentkezett, hogy hazahozza a gyerekeket, ha kell. ❤❤❤

Február 12.

Ez bizony tegnap eltörött… a játszóházban Gréti kiabált, én futottam, egy kisgyerek pedig keresztbe futott. A kiujjam pedig kifordult az eséskor…

A fellépés

Ajaj, jó késő van már…. nézek rá az órára. Ma van Gréti tánc fellépése. Kávéért könyörög a lelkem. Apa megy. Csinálja. Beteg vagyok. Tele az orrom, a gyerekek ébredeznek, hallom a takony hegyeket. Kivakarom magam az ágyból ébresztem a skacokat, és a szédelgő gyerekek orrát buzgón mosom. Éledezem.

Újra ránézek az órára… döbbenet ül ki hátul a kisagyam felső szegletébe. A többibe még nem jut el… “Igyekezzetek! Elkésünk. ” -kb. ez az első emberi szavam ma reggel, és már pattanok is.

Hol a tánc cipő? Vizet. Zsepit rakjunk el. A lista szemeim előtt pipálódik sorban, mint a gép pörgök már.
“Üljetek le enni!!!!” – harsogom. Senki nem mozdul. Peti még mindig egy szál gatyában kisautót tologat.

“%=/(=(%+””?=(/%!+!!!!!!!!” – na ez már hat, asztalhoz szédelegnek.

Apa megy, keni a kenyereket, osztja a szendvicseket. Hol a gyógyszer. Ilyen náthával nincs fellépés. Töröm fel a tablettát, a kanalast tolom a szájukba. Nyitogatják mint a kismadarak. Amikor végeznek állnak fel. Gréti mossa a fogát, Peti megint eltűnik egy biszbasszal a kezében….

Keresek magamnak ruhát, leteszem az ágyra. Apa gatyában tesz-vesz. Még állítom alszik…

Petin még mindig nincs ruha. “APaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!”
Apa szalad, rángatja rá a farmert. “Pulcsit mit adjak rá?”- kiabál át a szobán.
“Benyúlsz, kihúzod, ráadod, tudod hol van!” – ordítok a konyhából.
“A pelenkázószekrényben? Csak biztos ami biztos kérdem!” – zengedezik vissza Apa.
“Ott, mint az elmúlt 4 évben mindig.” – morgok az orrom alá és indulok utána. Nejlon, sárga, pöttyös, kegyetlen vágyölő, szoptatós hálóingem csak úgy lobog mögöttem, ahogy térülök-fordulok. Barátnőmtől kaptam 5 darabot (5 színben és méretben ahogy hízom, vagy fogyom, amikor Gréti jött, hogy legyen a kórházban meg utána…), kínai ipar műremeke….

Kitépem Apa kezéből a két rövidujjút, fordulok vissza a gyerekszobába, megyek a hosszúujjúval.
“Mégsem jó!” – néz csalódottan maga elé a nagy ember. Most nincs időm lelki életet élni. Adom kezébe a pulcsit.
“10 perc indulásig!” -ordítok a hálóingemben, még mindig.

Gréti már felöltözött magától. Az előszobában húzza a csizmáját. “A hajaaaaaaaaaaaad!” – sikoltozom. “Úgy néz ki, mint bolond lány seggén a szőr!”

Jön, nézem, az orra…. hajaj… kézenfogom, berángatom a fürdőszobába és mosom az orrát- arcát… Jóisten, de jó, hogy ezt észrevettem indulás előtt…

Fel kéne már öltöznöm, az egész család az előszobában van elkészülve, én az ágy szélén sárgában kikészülve.
“MI kell a gyerek  hajába?” – sikongok tébolyultan.
“Nézem Drágám! Tündi feldiktálta.” – hallatszik Apa hangja, a telefonját keresi.

Hirtelen gyanús csend. Nagyon gyanús.

“Drágám! Melyik nap van a fellépés? Nem szombat?” – tétova hang ez már… “Vazze, keresem a jegyeket.” – Apa most már nagyon zavartan csoszog.
Most kéne kilépni az ajtón, hogy odaérjünk 3/4 9-re a művházba.

“Megvannak!” – Apa hangosan nevet! -“Drágám, nem ma van a fellépés, vasárnap!”

” ….” -elnevetem magam és bedőlök az ágyba szétesve, kócosan, még mindig a sárga kínai, nejlon hálóruhámban….

neglizse

Házi feladat

hazifelA következő lapáttal megkínálós feladat. Gyönyörű könyv hátsó lapján kivágós… Csóri gyerek húzogatja a vonalakat én meg némán kínlódok az ollóval. A feszültség tapintható.

1 órája csinálom a házi feladatomat. Most határozottan érzem, hogy nem támogatom a házi feladat létezését! A gyermekeim és mi is napi sok órát töltünk a kötelezettségeinkkel. Az otthonukban egymással akarunk foglalkozni. Még nem bujtom a gyerekem, de én érzem, hogy ez az én elveimmel összeegyeztethetetlen. Még 1-1 15 perces hétvégi gyakorlás oké, de a gyerek 45 percet ült és még nincs kész. Én sem.

 

Integetés

Persze mi mindig belekeveredünk valami vicces szituba. Most integettünk.

Minden reggel Petinek integetünk az óvodában az ablakban. Az óvónénik külön széket raknak az ablak alá, lehetőséget teremtenek rá.

Ámde most tetőfelújítás van, nagy vas kerítésekkel körbe van kerítve az épület, fóliával árnyékolva. Kukucskálunk, nyújtózkodunk… Integetünk szorgosan minden nap, ahogy ma is:

Megálltunk, integetünk, puszit dobálunk, a fókusz átcsúszik közelebbre. Egy vonalban a fiammal egy riadt arcú tagbaszakadt, bajszos férfi áll, sárga munkássisakban. Vele szemben én és a 190 centiméteres párom, integet és puszit dobál. Észrevettük a gikszert. Vihogtunk. Bohó szülők, csak a kölyköt nézik… a munkás meg…

“Magának is szép napot!” – kiabált Apa és integetett neki, pont úgy, mint a fiunknak. A férfi megfordult és észrevette a pici gyereket az ablakban. Elnevette magát.

“Meglepődtem!” – nevetett tovább.

“Viszlát!” – integetett a bácsinak Apa.

“És pápá!” – kiabáltam és integettem én is.

“Pápá!” – integetett vissza a férfi.

Nagyon röhögtünk.

integet