Címke: vicces szitu

Integetés

Persze mi mindig belekeveredünk valami vicces szituba. Most integettünk.

Minden reggel Petinek integetünk az óvodában az ablakban. Az óvónénik külön széket raknak az ablak alá, lehetőséget teremtenek rá.

Ámde most tetőfelújítás van, nagy vas kerítésekkel körbe van kerítve az épület, fóliával árnyékolva. Kukucskálunk, nyújtózkodunk… Integetünk szorgosan minden nap, ahogy ma is:

Megálltunk, integetünk, puszit dobálunk, a fókusz átcsúszik közelebbre. Egy vonalban a fiammal egy riadt arcú tagbaszakadt, bajszos férfi áll, sárga munkássisakban. Vele szemben én és a 190 centiméteres párom, integet és puszit dobál. Észrevettük a gikszert. Vihogtunk. Bohó szülők, csak a kölyköt nézik… a munkás meg…

“Magának is szép napot!” – kiabált Apa és integetett neki, pont úgy, mint a fiunknak. A férfi megfordult és észrevette a pici gyereket az ablakban. Elnevette magát.

“Meglepődtem!” – nevetett tovább.

“Viszlát!” – integetett a bácsinak Apa.

“És pápá!” – kiabáltam és integettem én is.

“Pápá!” – integetett vissza a férfi.

Nagyon röhögtünk.

integet

 

 

 

Gréti nem meri megkérdezni ki áll az ajtó előtt

Állok a zuhany alatt. mintha kopogás hallatszana. (a fürdőszoba szemben van a bejárati ajtóval, ajtaja nyitva)
– Gréti kopogtak?
– Igen.
– Kérdezd meg ki az!
– Nem merem.
– Gréti, kiabálj ki, ki az.
– Nem merek.
– Gréti, ki jött, postás bácsi?
– Megnézem. – és kinyitja az ajtót….

Igen, a postás bácsi volt… 😀 😀 😀

Cukrászda

Cukrászda

Szóval egy csilli-villi, sznob cukrászdában voltunk. (mert ez van a legközelebb)
Leültünk egy 4 fős asztalhoz. Gréti odaintette a pincért és elkezdte sorolni a vágyait. Ő limonádét kér és az úgy nézzen ki, mint azon a képen a koktél… Szóhoz sem hagyott minket jutni, amíg nem végzett a pontosítással. A pincér csak lesett.
Éhesek voltunk vacsi időben voltunk. Petike kapott egy krémest, Gréti egy szelet tortát, mi is bevállaltunk egy kis nasit még a tortaszeletünk mellé.
A limonádé kiérkezett, amikor is Gréti közölte, hogy nincs benne elég szívószál mindenkinek. A pincér fiú nagyon nevetett és hozott még hármat.
Petike Apa mellett ült, Apa darabkánként etette Petit, de Petinek ez nem tetszett és magához ragadta a kanalat. A ragacsos krémest persze nem tudta elvágni, így hol egy piconka darab, hol egy fél krémes lógott a kanalán. Becsülettel lapátolt, de amikor az aljához ért, jó döntést hozott, megfogta kézzel és úgy tömte tovább. Gréti nem édesszájú. Pár kanál után az innivalójáért könyörgött. A sok szívószállal úgy nézett ki, mintha skót dudát fújna.
Amikor Gréti elunta magát, kikérte a gépet a kezemből és fotózott. Hibátlanul komponálta meg a képet, de amikor erőből le kellett nyomni a gombot, mindig lebiccentette. A képeket látva rám jött a Csilla féle vinnyogó röhögés… Elkezdtünk pózolni és csak nevettünk-nevettünk. Ekkor Petire rájött a felfedezhetnék és körbe-körbe totyogott, a kezemet fogva.
A végén 5 percig Apa és Anya nedves törlőkendővel takarított.
Ekkor rájöttünk, hogy egy kis sósra vágyunk. Petike az egy szem pogijával ismét beterítette az immár fényesre nyalt környezetét. Ismét nekifogtunk a takarításnak. Mellettünk glancparádéba öltözött felnőttek és gyerekek kulturáltan szórakoztak..
Szerintem nem fognak legközelebb beengedni minket, bár a pincér fiú láthatóan jót mulatott rajtunk.
petieszik
GRETIFOTOZ
GRETIISZIK

Újabb pisis sztori

Újabb pisis sztori

Nem tudod kivédeni, hogy a gyereknek ne mindig a legalkalmatlanabb időpontban és helyen kelljen pisilnie…

Kicsi családunk úgy döntött, hogy játszóterezés után beugrik a helyi Lidl áruházba jégkrémért. Már estefelé volt, de Apának dolgoznia kellett visszamenni. Hogy kicsit jobb kedvünk legyen, Apa még ráállt egy kis kitérőre.
Mindenkinek jégrém volt a kezében, a parkolóban közeledtünk az autó felé, amikor Gréti kijelentette, hogy neki bizony pisilnie kell. De most azonnal.
Körbenéztem, sehol egy kis bújás, a parkolót alacsony, tüskés bokrok vették körbe.
Nem volt mit tenni. Grétit felkaptam és a bokrok fölé tartottam. Kezemben oldalra lógott a megkezdett jégkrémem. Gréti, mint egy nagyasszony, igen mulatságosan, békésen táplálkozott (nyakig csokisan), közben pisilt. Végig a lábamat.
Ettől persze, – nem én lennék, ha nem, – rám jött a Csilla-féle sikítós röhögés.
– Vííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!!
Erősen szorítottam a térdeimet össze, nehogy jószokás szerint azonnal bepisiljek, de éreztem, hogy a röhögéstől egyre gyengülök. Gréti a kezemben ólomsúlyúvá vált, kezdett egyre lejjebb és lejjebb csúszni, végül bekövetkezett a legrosszabb. Lassan beereszkedtem vele a szúrós bokorba, csupasz seggel…
– Anya, ez szúr! – tiltakozott, közben mint egy kérődző tehén rágcsálta a csokis jégkrémet.
– Víííííííííííííííííí!!! – válaszoltam és újszülött zsiráf állásban, nyeklettem-nyaklottam, vinnyogva szorongattam a pisit.
– Anya nevet. – Állapította meg rezignáltan és kérődzött tovább immáron álló helyzetbe tornázkodó leánygyermekem, miközben zavartalanul pisilt tovább… végig a lábán.
– Víííííííííííííííáááááááááááááááááááááááuuuuuuuuuuuuíííííííííííííííííí- sikítottam én. Ez volt a problémamegoldás első szakasza! Próbáltam összeszedni magam, tekintetem végigmászott Apa szandáljáról összeborzolt szemöldökéig. Valami magyarázaton próbáltam gondolkodni, vagy összeszedni a gyereket. Mentő ötletet kerestem a vonyításom orvoslására. Visszalógattam a fejem a gyerek felé, aki egy szál punciban, könyékig és nyakig csokisan, ellenben térdig hugyosan állt a szúrós bokor mellett. Rágott.
Nem volt mentség!
– Víííííííííííííííííííííuuuuuuuuuiááááááááááááááááááááááááááááááááááááííííííííííí- híííííííííííííí-hííííííííííííí- léptem a tettek mezejére majdnem. Helyette levegőért kapkodtam. – Víííííííííííííh, vííííííh, víííííííííh.
Apa most már tombolt, amit onnan vettem észre, hogy halkan és morcosan megszólalt:
– Most már menjünk.
Megpróbáltam nagyon komoly lenni. Nos nem ment. Éreztem, hogy nincs tovább, muszáj megállt parancsolnom magamnak. Valahogy, akárhogy.
– Híííííííííííííí, híííííííííííííííííí, híííííííííííííí, híííííííííííííííííííííííííí!

Már nagyon fájt az arcom, ahogy a szám próbált körbefordulni a fejem körül, oxigénem semmi… Kitörülgettem a szememből a könnyet, mély jógalégzéseket próbáltam venni. Végül csiga lassúsággal összevakartam magam.
– Hííííííííííí-hi, híííííííííí-hi, hííííííííííííí-hi!
A közben megolvadt és csurgó csokis trutyitól megtörültem a kezem, és elrendeztem a jégrémével félmeztelenül, pisisen-csokisan, zavartalanul csámcsogó gyermekem. Belapátoltam az autóba és haza indultunk.