Mentünk hazafelé, Gréti nagyon kínlódott a hátsó ülésen, hogy ő éhes. Mondtam neki, pár perc és hazaérünk, most már bírja ki addig, de nem. Rákezdett a nyavalygásra.
– Anya! Éhes vagyok!
– Máris otthon vagyunk.
– De Anyaaaaa! Nagyon éhen haltam már!
Tegnap Grétivel begyúrtuk a sajtos pogit. Jól “begyúródott”, ugyanis ezzel gyurmáztunk. 🙂 Ma hajnalban gyorsan kinyújtottam és a forró pogival ébresztettem a “jónépet”.
Egy szuper játszótérre vitt minket ma Apa. Gréti nagyon élvezte és ismét meglepett, mennyire ügyesen mozog és mennyire bátor. Még nincs 3, de a legnagyobbaknak való játékon is ügyesen közlekedett egyedül. Csak a kötélpályánál a felülésnél kellett segítenem.
Ügyesen egyensúlyozgatott a függőhídon, amikor szembe jött egy arcfestett kisfiú, dalmata pöttyökkel.
Az én lányom ránézett és azt mondta:
– De ronda vagy!
A kisfiú meglepett képet vágott. Én majdnem ott maradtam a röhögéstől, de igyekeztem megmagyarázni, hogy nem ronda, csak kiskutyának van festve, és pár kedves szót mondtam a döbbent kisfiúnak. Megdicsértem, milyen édes dalmata.
– Dalmata kutyus Grétikém, nem csúnya.
– Deeeeeeeeeee! Ronda. – bizonygatta Gréta
Hét közben, Lidl:
Apa tolja picit és a bevásárlókocsit, én visszaszaladok törlőkendőért. Új sort nyitnak. Két pasi tömött kocsival, akik mögöttünk álltak, fellökve a két szerkezettel egyszerre küzdő Apát berongyol eléjük.
Hét vége Spar:
Egyedül vásárolok, két gyerekkel. Tolom Petikét. A kosarat Gréti cipeli. Kettő laktózmentes vaj van benne. Én instruálom a kislányt, hangosan, hova menjen. Egy telekocsis pasi besasszézik a kisgyerek elé.
Auchan, pelenkavásárlás, hétköznap:
“Kismamáknak, gyerekes anyáknak” kassza zárva.
A családos parkolóban, – mint az IKEÁ-ban, – nem családosok állnak. Küzdj ha már kölyköt vállaltál vazze… 🙁
NINCS LIKE GOMB 🙁
