Szerző: Dumanyu

Hülyeség ellen nincs oltás

Csak most találtam rá erre a blogra, máris “rácuffantam”. Picinyke szabadidőmet felhasználva olvasgatok bele.
Találtam egy nagyon jó cikket.
Mint tudjátok, – vagy nem, – oltás párti vagyok, annak ellenére, hogy rendkívül féltem a gyermekeimet az oltások mellékhatásaitól. Magamat jópár betegség ellen beoltattam üzleti útjaim miatt, soha semmilyen mellékhatást magamon nem tapasztaltam. De a gyerek más. Őket irreálisan magas fokon féltjük. De vajon mitől? Ezt kell eldönteni.
Jobban féltjük a betegségtől, vagy az oltás mellékhatásától?
A kötelező oltásoknál nincs kecmec. Be kell látni, hogy az általános, majdnem 100%-os oltottság védi a társadalmunkat a 100 évvel ezelőtt még biztosan halálos betegségektől. (is)
Elhatárolódom azoktól a szülőktől, akik nem oltatják be a kötelező oltás ellen a gyermeküket, mert úgy sem lesz baja. Hála a Jóistennek tényleg nem lesz baja a gyerekeknek, mivel körbe vannak oltva. De ha ez a szemlélet általános lenne, bizony mindannyiunk gyermeke gondban lenne.
Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el ezt a szuper cikket!

http://criticalbiomass.blog.hu/2013/08/09/hulyeseg_ellen_nincs_oltas_de_sok_mas_ellen_van_679

 


Cumulus congestus


Augusztus 15.-i vegyes vágott

Gréti elszólásai:

Petikére:
“Úristen, de cuki!”
….

– Gréti, panyókásan van rajtad a bukósisak.
– Nem én vettem fel panyókásan, hanem Apa adta így rám!
….

– Mutasd a lábad, bekrémezem!
– Nem kell bekenni, magától is meggyógyul.
….

Légy jött a szobába, de nagypapi agyoncsapta. Gréti kommentje:
“Beszállt, megdöglött, meghalt és kipusztult. Nem tud hazamenni. Ennyi.”


Double-check

Ma hekket sütöttem és jóízűen zabálták a gyerekek. Bontogattam szét, alaposan az ujjammal szétnyomogattam a falatokat, hogy biztosan ne legyen benne szálka, majd egy kis kupacba gyűjtöttem, ahonnan Gréti csemegézett. De ő nem érte be ennyivel. Minden egyes falat előtt megkérdezte:
– Ebben van szálka?
– Nincs. – bekapta.
– És ebben van szálka?
– Nincs. Egyikben sincs, amit odaadtam neked, oké?
– Oké. És ebben van szálka?
– Nem nincs. Megtennéd, hogy nem kérdezed meg többet?
– Persze, csak akartam tudni. És ebben van szálka? – emelte fel a következő darabot.
– Áááááááááááááá, nincs benne. Nincs ebben sem, ebben, sem ebben, megnyugodtál?
– Igen. És ebben sincs?
– Nem abban sincs. – megette.
– Ebben sincs biztos?
– Én megőrülök.
– Jó, de biztos nincs benne szálka?
– Niiiiiiiiiiiiiiiiincs! Ááááááááááá, ne kérdezd már meg.
– Oké, csak tudni akarom. Akkor ebben van szálka?
– Nincs.- Megette.
– És ebben van szálka?
– Nincs. – Megette.
Megadtam magam. Amíg jól nem lakott rezignáltan feleltem minden szálka irányú kérdésére…


Elment pisilni…

Reggel Apa zuhanyzik, Gréta csacsog.
– …és akkor elmentünk a kulcsoló, kulcsot csináló… Anya, hogy hívják?
– Kulcsmásoló.
– Szóval elmentünk a kulcsmásoló bácsihoz, de nem volt ott. Elment pisilni, szarik visszajönni.
– Mit csinált? – kérdezte Apa. – Na, gratulálok Anya ismét! – fordult hozzám Apa rosszallóan.

Azúgyvolthogy… izé… rohanni kellett volna, mert Apa vigyázott a babára, és nem volt ott a kulcsmásoló, és a vegytisztító kiscsaj mondta, hogy már kétszer is rátelefonált… és akkor anya dörmögött az orra alá mérgében… izé…

Játszanak!


Hogyan születik a gyerek

– Anya, amikor még nem voltam, akkor is ott voltam a pocakodban, ugye? Aztán bementünk a kórházba, megkértük a doktorbácsit, hogy vegyen ki. Kivett és megkértük, hogy lemossanak, és lefürdettek, aztán felöltöztettek és már kész is!
– És már kész is! – nyugtáztam.


Félelmek

Balatonba mentem be úszni egy kicsit. Gyönyörű, sima volt a felszíne. A parton a vizes gyermekeim integettek, Apa szárítgatta őket, a vízben csak egy pancsoló család volt két pici lánnyal. A strand kihalt és békés volt. A halak ugrándoztak, a reggeli nap már melegen szórta fényét.
A vízben egy csodálatosra gyúrt fiú mártózott, a parton fonnyad barátnője csárdásozott. Kettőt jobbra, kettőt balra. Bekukkantott a vízbe, vissza lépett. Arcán szőke félelem.
Amikor búcsúztam a gyerekektől és halált megvető bátorsággal a 29 fokos Balatonba ereszkedtem a lépcsőről, majd jólesően elrugaszkodtam, mögöttem a szőkedék felbátorodva óvakodott befelé. “Jujj, jujj, ez hideg.” sziszegett és centiről centire merítette be löttyedt kis testecskéjét a vízbe. Atomtestű Anti bátorította.
Be is jutott 3 métert. Ekkorra én már leúsztam a két bója közti távolságot, orrom előtt egy csillogó testű hal ugrott. Gyönyörű volt. Rezzenéstelen víztükörből bukkant ki, és csobbant vissza.
– Ott! – sikított a lány.
– Csak egy hal. – válaszolt szelíden Kigyúrt Gyúrka
– Áááááááááááááá… jujjj! Félek! – prüntyögött Para Ica és belekapaszkodott a védő testbe.
A fiú karjaiba vette szerelmét és kivitte a partra. Elmentek.
Nagytestű, szupervíg, jófej család nézte őket. Ők már 20 perce pancsoltak a két édes kiscsajjal. Én is lassan készülődtem ki. Haladtam el mellettük.
– A haltól mentette meg a hős fiú. – kommentáltam az eseményeket.
– Ja, azt hittük ennyire szerelmesek! – kacsintott rám jófej anyuka.
– Ez nem kizárt. – válaszoltam. Nevettünk.
Ők tovább pancsoltak, mi pedig indultunk fel ebédet készíteni.


Lé

– Ne pancsolj a dinnyében, vizes leszel.
– Anya, ez nem víz ez lé. Bár a víz is lé… – gondolkodott el Grétikém…


Egyes-többes

Gréta pakol. Játékait gondosan teszi helyre. Apa körbenéz.
– Gréta! Mi lesz azzal a szegény vakondokkal még ott? – kérdez rá a földön heverő kisvakond kesztyűbábra.
– Az csak egy vakond.- igazítja ki Gréti, miközben elteszi a helyére.