– Anyu, te öreg vagy, ugye? Ugye, Anyuka?

Gréta áll a fellépőn, a táblájára rajzol a krétával, kezében a szivacs.
– Anya kérek fititát.- nem értem. – ficsitát – nem értem, de
szorgalmasan ismétli – fistitát – kiveszem a cumit a szájából, kiesek
a fejemből. -fististát. – reménytelen…
– Kimossam a szivacsot? – kérdezem.
– Igen. – megyek a szivaccsal a kezemben, gyúl a fény, visszafordulok.
– Friss, tiszta szivacsot kérsz? – széles, elégedett mosoly jelenik
meg az arcán.
– Igen Anyuka, fisttitát! Kösziiii!!!

Gréti nyafog, kínlódik, már gyanús.
– Gréti, fáj valamid?
– Fáj!!!!
– Mi fáj?
– Az arcooooooom, jaj!
– Gréti, tényleg fáj az arcod?
– Csak HÜLYÍTELEK Anyucika.
Hülyíííííííít??? Besz@rok. Mi lesz még?!? Nincs 2 éves és nekem az az
erős érzésem, hogy kamaszodik… :DDDD

“Én azt hiszem, nem tudom, azt hiszem ez egy szösz!”

– Gréti, mit álmodtál?
– Vonatoztunk. Mentünk át a folyón, a hídon, alagúton, megérkeztünk,
kiszálltunk és megnéztük az öreg vonatokat. Felszálltunk rá. “Hahó,
van ott valaki?”, kiabáltuk a tűztérbe.

22 hónapos Gréti telefonál:

Csörög a telefon. Apa hív. Gréta rögtön kiabál:
– Anya! Egyedül telefonálok, kérem! – benyomom a gombot, odaadom a
kihangosított telefont:
– Szia Apu, gyere haza!
– Nem tudok, csak egy óra múlva!
– Mit csinálsz?
– Dolgozok. Veletek mi történt?
– Anya autója beteg lett összetört a lámpája. Saaaaajnos!
– Tegnap óta megint?
– Megint sajnos. (nem igaaaaaaaaaaaaaaz!!!) De semmi baj! Bácsi megcsinálja.
– Igen megcsináljuk és kész!
– Oké Apa, köszi, szia!
– Szia Gréti.
Benyomja a pirosat….. – Apu volt. Dolgozik. Saaaaaaaaaajnos.