Csak egy este – nem úrinőknek szóló sikítva röhögős sztori.
Mindenki bekuckózott, esti, soron kívüli tv-nézésre. Mivel szünet van, szakítva a kötelező menetrenddel, vicces dolgokat bámulunk együtt a tv-ben. Apa már bele-belehorkol, én a hátamon a túlélésért és ébren maradásért küzdök, a két gyerek pörög.
“Éhes vagyok. Anya kérek szépen enni.” -cirmog ártatlan szemmel Pöti. Persze, hogy éhes, csak ő nem vacsorázott. Akkor nem volt éhes… Kikászálódom az ágyból, adok neki egy fél kiflit.
-Kakilnom kell.” -szólal meg kisvártatva.
– Én már alszom! – szögezem le és Grétit jelentőségteljesen magamhoz szorítom. Apa nagyon mérges. Morog, megy ki a kisemberrel. Lesújtóan rám néz, aztán kimegy, visszajön összeroskad. Nagyon fáradt. Egész nap dolgozott.
– Én már az előbb kint voltam kajáért. – védekezem.
– Készen vagyok! -kiabál a kicsi, Apa megy.
– Dűtsd ki a feneked. Na, mehetsz. – csattogás… a bilit mossa. Nagyon sajnálom. Kisember nem hajlandó a wc-t használni. Túl aprócska növésű.
– Hoppá, elfogyott a víz. – itta meg az utolsó kortyot Gréti.
– De én szomjas vagyok, menj ki és hozz. – mérgelődöm.
– Nem megyek, kint sötét van, félek. Apa.
– Én ki nem kelek az ágyból már. – morog az öreg medve. – Gréti szaladj ki.- évődnek.
Gréti nagyon röhög. Már mindenki röhög kínjában.
– Félek! Odakint szörnyek vannak.
– Nincsenek szörnyek, felkapcsolod a villanyt és hozol szegény anyádnak inni.
Jelentőségteljesen szorítom a torkom, és dobálom magam az ágyon. – Áááá, megfulladok, vizet! Vizet! – Gréti sikít a nevetéstől. Én is. – Jaj, mingyá’ bepisilek. – nevetek.
– Azt hiszem a probléma ezzel meg van oldva. – hallatszik az óriás ágy túloldaláról a bölcs moraj.
Fogom a poharakat (mert több van, több litert megiszunk este-éjszaka is), és kicsattogok a fürdőbe. Az van legközelebb. Hatalmasat ordítok: “Áááááááááááá, megharapott, áááááá!” – majd zombi módjára érkezem az ajtón.
“Olyan furcsán érzem magam. Gráááá! Valami megharapott! Gráááá!”.
A gyerekek sikítva röhögnek, menekülnek, elkapom őket és belebrünmmögök a hasukba. Persze a poharakat kint felejtettem a vízzel, mert csak a hülyeségen járt a fejem. Indulok vissza.
A fürdőben elkiáltom magam. “Ááááááááááááá megcsípett, áááááááááááá!”. Bentről már hallatszik a vihogás. Érkezem, kezemben a teli poharakkal. Hátrafelé.
– Anya mi volt?
– Á, semmi. valami megcsípett, de minden rendben. – mondom, miközben mindent hátrafelé csinálok. A gyerekek nagyon nevetnek. Különösen Gréti vevő a humoromra.
– Na, megyek pisilni! – fordulok feléjük és rájuk nézve háttal távozom az ajtón, be a wc-be.
De már eszembe is jutott a következő marhaság. Annyira nevetek, hogy komoly késztetést érzek a wc rendeltetésszerű használatára, de TUDOM, hogy Gréti pillanatokon belül megjelenik és kinyitja az ajtót, már hallom is, hogy jön. Visíííítok a röhögéstől. Lerántom a gatyát és az ajtónak dűtöm a fenekem.
– Hát én ezt megnézem magamnak! – mondja határozottan a hátam mögül és már nyílik is az ajtó. Gréti nyit be, szembe találja magát a teliholddal.
– Híííííííííííííííííííííááááááááááááááhiiiiihiííííííííííííííííí- sikít a röhögéstől és összecsuklik a folyosón. Az ajtó lassan csukódik, de még előtte Pöti is bekukkant.
– Víííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí-hííííííííííííííííííííííí- vonyítok én is farkasként, mintha én láttam volna a holdvilágot. A falba kapaszkodom. Namosfogokbehugyoznihanemfordulokmegazonnal gondolom, és rárogyok a wc-re. Gréti beküzdi magát a szobába, az ágyon fetreng és gurgulázik. Apa hangját hallom, érdeklődik. Gréti nem tud beszélni. (Sokkot kapott. )
Próbálja elmondani, de belevisít, és tovább nevet. Én kezet mosom, és megyek be. Gréti még mindig annyira röhög, hogy nem tud beszélni, felkászálódik az ágyról, pantomimezik. Le tolja a gatyáját, felhúzza, folyik a könnye. Apa még mindig dermedten bámulja. “Mi történt?”
Elmesélem.
“Ti nem vagyok normálisak!” – hangzik a diagnózis. Lassan magunkhoz térünk és rendeződünk. Gréti is megnyugszik. Bebújik mellém az ágyba, de még vagy fél órát ki-ki kel, magyaráz, nevet. Aztán végre teljesen lecsitul, odakuckózik a karjaimba. Apa, Pöti már alvó pozícióban.
“Anya! Amit a Laurával ma készítettünk, a levél, azt neked csináltam, mert szeretlek.”
“Én is szeretlek kicsikém!” – megpuszilom, megsimogatom a kis arcát. Gréti megfordul és leesik az ágyról.
Híííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí……… pukkadunk ki megint mind a ketten.
