Ünnepnap volt ma, Apa meglepett minket egy ebéddel. Az alábbi levelet hazajövetelünkkor írtam:
Tisztelt Tulajdonos! Mai nap voltunk az éttermükben. Minden kitűnő volt. Az ételek, a vendéglátás, kifogástalan. Nagyon jól éreztük magunkat. Kivéve egy valamit. Egy sötét hajú, feketébe öltözött papírt bújó hölgytől érdeklődtem, hol tudom megszoptatni a kisbabám. Ő a wc-t ajánlotta. Én kijelentettem, hogy a wc-ben nem fogok szoptatni, kértem, hogy segítsen. Ő ismételten a wc-t ajánlotta, mint csendes, nyugodt hely. Én ismételten elutasítottam. Ő erre idegesen, mindenképp meg akart győzni, mondván, hogy ott van a pelenkázó is. Immáron ingerülten közöltem vele, hogy márpedig a wc-ben nem fogok kisbabát etetni. Csak jólneveltségem tartott vissza, hogy ne kiabáljak hangosan: “Ön szokott a wc-ben étkezni? Nyugodt hely! Akkor a pici baba miért enne a szar szagban?!?”, de nem tettem. Kategorikusan követeltem, a segítségét. Ő egy pincérhez fordult, aki nagyon kedvesen egy 50 nm-es nyugodt és csendes különterembe irányított, ahol valóban meg tudtam szoptatni a csecsemőmet, többször is. Egy fiatalember, aki az ajtónál segédkezett még aggódva meg is jegyezte, lehet, kicsit hűvös lesz a kisbabának.
Kérem! Gondoljanak a kismamákra és világosítsa fel a személyzetet, hogy a kisbaba is ember. Nem szeret wc-n enni!
Köszönöm!