Mi meglepő van manapság azon, hogy rokkant parkolóba állnak? Semmi. Bárki megteheti, áruházak parkolói tele vannak. Családi parkoló?
Már ahol van… Lényege, hogy a benga nagy babakocsival valahogy elférj, hordozót gyerekkel ki tudd venni az autó ajtaján stb… kevés helyen van.
De ahol van hallod, oda is beállnak! Mindenki, bárki! Kit láttam már? Férfiakat-nőket vegyesen. Minden nemű-korú, állapotú egyéneket. IKEÁ-ban tetőzik a bunkóság. Fül-orr-gégészhez gyakran járó anyukaként oda szoktam parkolni. Egy egész sor van fenntartva, szép széles jelekkel, óriási piktogramokkal, ami egyértelműen családot ábrázol, NARANCS színű elválasztó vonalakkal, ami üvölt, hogy itt kérem figyelni… de nem…
Jön! Meglátja a helyet és parkol. Telibe a családos parkolót vagy(!), ami a legjobb. KÉT CSALÁDOS AUTÓ KÖZÉ nyomakodik be az állatja, a narancssárga csíkot kerék közé kapva! Hogy te ha még véletlenül oda is tudtál parkolni, a hordozót soha többé ne tudd visszarakni az autóba, csak ha megvárod a T. ősbunkó autóstársadat.
Jönnek is. KÉT NŐ! Cipelnek egy asztallapot. Próbálják betűrni a hátsó ülésre. Sehogy sem megy, mert az ajtót ők sem tudják csak résnyire kinyitni. Hogy cseszné meg őket a radai csődör! Ott nyiszálnak , szerencsétlenkednek. Végül valahogy sikerül és végre elkotródnak.
Egy anyuka társammal és kisfiával nézem őket, állunk leesve. Meg sem tudunk nyikkanni a döbbenettől. De nem tart sokáig bunkóék egyeduralma. Jön. 1 nő. Parkol. Nincs gyerek ülés.
Jön még egy kocsi. Parkol KETTŐ NŐ. Mennek kajálni. Az autón nagy felírat. “www.fenyoha^˘^°.hu NŐGYÓGYÁSZAT ÉS SZÜLŐOTTHON! ”
Anyuka társammal összenézünk. Lájkolja az eseményt. Beülünk az autóba, és elhajtunk.
Amúgy. IKEA. CSALÁDI PÉNZTÁR. Engem a gyerekkel megelőzve (1 db termék a kocsimban), egy középkorú házaspár hatalmas rakattal besasszézik elém a családi pénztárba és már fel is pakolt félig!!! Pénztárosnő tekintete rezzenéstelen. Nézek körbe. A szituációt észrevevő, rendkívül ápolt, idősebb, láthatóan összetartozó férfi pár kedvesen invitál a másik pénztárhoz maguk elé, elsőnek. Petikéhez szólnak. Nagyon kedvesek. Aztán hozzám fordulnak. “Ez itt már csak rosszabb lesz kedvesem! Nem családbarát!”
HÁT NEM!