A linzert a srácokkal együtt csináltuk. A székre tettem a tálat ahogy szoktam, és kis kezecskéjükkel keverték a hozzávalókat. Margarin helyett vajat használtam, de sajnos sehogy sem állt össze a tészta.
Ekkor jött Peti eltotyogott és megjelent, kezében egy picike pohár vízzel. “Mekkora ötlet! Zseni vagy fiam!” Jegyeztem meg, amikor beleöntötte. “Én is, én is öntök!” jelentkezett Gréta, így felváltva öntögettek pár csepp vizet, míg jól gyúrható nem lett.
A nyújtásnál és szaggatásnál már volt kis türelem vesztés nálam is. Gréta, míg egy pillanatra kimentem a konyhából, ráült a deszka szélére, ami lelógott a székről. Majd frászt kaptam, amikor megláttam. Mutattam neki mekkorát eshetett volna, de ő megsértődött.
Végül egy tepsinyi tésztát kinyújtottak és kiszaggattak. Peti nem vesztette el a lelkesedését. Ő amúgy is nagy szakács. Rendíthetetlenül kavarta, gyúrta, szaggatta a tésztát a fán.
Nincs is jobb érzés, mint álmatlan hajnalon,- amikor Peti addig ölelgettette magát míg bealudt én pedig teljesen fel nem ébredtem, – egy pohár tejjel linzert eszegetni a laptop mellett. 🙂
Recept, Pöti segítségével korrigálva:
1/2 kg liszt
fél cs sütőpor
1 cs vaníliás cukor
25 dkg porcukor (én 15 dekát tettem bele)
25 dkg vaj (kicsit lágy, szobahőmérsékletű)
pici víz, ha nagyon morzsálódik
1 egész tojás + 2 tojássárgája
A száraz hozzávalókat összekeverjük, a többit hozzáadjuk és nagyon kemény tésztává gyúrjuk. Ahogy gyúrjuk puhul egyre jobban. Hűtőbe tesszük, hogy visszakeményedjen és mindig csak egy adagnyit veszünk ki, amennyivel dolgozunk.
Közepes lángon 10 perc a sütési idő.