Petikének szuper jó kedve kerekedett. Végre megtömte a gyomrát kedvére, ki is tette a pelusba a pufferelt ebédet és Apa is csak vele foglalkozott.
– Támadás! -kiáltotta Apa és lebirkózta Pötit.
– Pöti szaros! – kiabáltam be a szobába a konyhából, ahol a vacsora maradékait konyhamalackodtam épp.
– Phű, de büdös itt valaki!- felkiáltással a birkózás pankrációba ment át, hatalmas vihogással.
– Kész a pancsi. – jelentettem be.- Pucérkodás mindenkinek! Gréti, Peti!
De Petinek esze ágában nem volt abbahagyni a birkózást, mászott Apára kacagott, kukackodott. Mindenki nevetett.
– Na gyere, anya kikakáz! – próbáltam terelgetni Pötit.
– Segítek! Pöti, állj! Most megállj, pelusozunk. – dörögte nevetve Apa és próbálta háton tartani a kisembert, aki kacagott, nevetett, dobálta magát. Én nekiláttam a műveletnek, szerencsére az eredmény egyben volt, és gyorsan már a popót is letörültem. Ám ekkor egy nagy popódobással egy pici szardarab önálló életet kezdett élni és ívben ráesett a bodyra. Nyúltam utána, de Pöti dobálta magát a kakit szem elől veszítettem.
– Apa! – próbáltam segítséget kérni, de ekkor előjött a jól ismert Csilla féle emésztő röhögőgörcs. – Hííííííííííííííííí!!!! – sikítottam volna, ha nem lennék hónapok óta atom berekedve így csak a levegőt préseltem és próbáltam venni is, kevés sikerrel. A térdemre borultam. A szokásos fuldoklás… olyan erővel áramlik a röhögéstől ki a levegő, hogy csak nagy nehézséggel sikerül egy kicsit kapkodni be belőle és megint, – Híííííííííííííííííííííííííííííí!!! – ez fááááj, felnéztem, tekintetemmel Apát próbáltam keresni.
– Mi a baj? Kaka van valahol? – kérdezte. Gondolatolvasó az emberem.
– Híííííííííííííííííííííííííí!!! – borultam vissza a lábamra a mellkasomra mintha ráléptek volna tolult ki a levegő. – Híííííííííííí- hííííííííí!!! – A világ elsötétült, a levegő kiszorult belőlem. Kínlódva kapkodtam utána és újra préselődött is ki. Szememből patakzott a könny.
– Hol van? – kérdezte Apa? Felnézni próbáltam, nem ment. Éreztem, hogy nem bírom tovább. Igen-igen. Csurran-cseppen.
– Híííííííííííííí,- felnéztem a kaka darab épp Pöti hátán tanyázott. – Hííííííííííííííííí! – borultam vissza a térdemre.
Csipp-csöpp.
– Hííííííííííííííí! – konstatáltam a szerencsétlenségemet.
– Bepisiltél? – kérdezte Apa.
– Hííííííííííííííí, hi-hííííííííííííííí!
– Hurrá! Anyátok bepisilt a röhögéstől. És hol a szar darab, megkeresnéd?
– Híííííííííííííííí!!! Bepisiltem. – ekkor tudtam ismét felnézni a földről, talpra tápászkodtam de a következő gondolattól a fejemben térdre rogytam az ágy előtt és a srácokra borultam. – Hííííííííííííííííííííííí! – Levegőt! Gondoltam. Levegőőőőőőőőőőőt! Megfulladok a röhögéstől.
– Nagyszerű. – foglalta össze a dolgokat Apa.
– Mingyá’. Jaj. Jaj. – összekapartam magam, elvonszoltam a wc-ig és örömmel vettem tudomásul, a helyzet fejben gázosabb volt, mint odalent. 😀
– Ezt kerested? – kiabál a meglógott kakát a lepedőn mutatva.
– Ezt! – kaptam el a csellengőt és dobtam ki. Végre oxigén. 😀