Utazunk. Hétfőn délután. 1.20-kor megy a vonat. 8,5 órás sihuhuzás… Megyünk a barátainkhoz látogatóba, ők már ezer éve lekoccoltak…
Hazaérünk Apa biciklitúrájáról: Vasárnap délután….
Első és legfontosabb kérdés: Milyen időjárás lesz? Megnéztem, kotortam egy halom ruhát. Jó idő, épp kis felhővel. Maga a csoda.
Hol is van a vonatjegy? Kötöttünk biztosítást? Vendéglátó barátom bejelentkezik. Jöttök? Jövünk. Meleg ruhát hozzatok, mert özönvíz van. Hol??? A net azt mondta szuper idő. Ja, egy másik oldalon mást ír… Újratervezés…
Halom ruha tetején kuporgok, gyerekek átmásznak keresztbe-kasul. Apa a dolgozószobában dolgozik.
Gyerekeket lefürdetem, elkészítem, nagy nehezen elaltatom. Izgatottak, pörögnek. Persze bealszom egy fél órára, előző nap sikerült 4 órát teljesítenem. Este fél 11. Pakolni indulok. Özönvíz… banyek.
Éjjel 12.10. Apa befejezi a munkát, lefekszik és már alszik is.
Hajnali 1 óra. Impregnáló sprayel a kezemben ülök az előszoba kövön és fújok amit érek. Teregetés.
Hajnali fél kettő. Egy pohár borral a kezemben, káromkodva gumit húzok egy farmernadrágba… végre megvan, de Pötinek nagy a derekára.
Hajnali kettő óra 10. Én vagy elalszom, vagy meghalok. Fekszem. relaxációs technikákat gyakorolok, de pörgök mint a disznó… valamikor végre hat…
Reggel hat. Kávét főzök, család alszik. Vasalni kezdek. Srácok ébrednek, anya pakol, Pötinek pánikolhatnékja van. Anya biztos el akar hagyni. A délelőttöt innentől a lábamba kapaszkodva tölti, vagy az ölemben és ordít.
Apa nem ébred. Még egy kávé. Apa már életjeleket mutat, berohan a dolgozószobába és dolgozik.
Apa kajáért megy. Pöti non-stop vonyít. „Apa!!! Apa!!!” Épp attól fél, elhagyja az apja. Azt hiszem, megőrülök.
A reggeli után, Apa közli, ő most elmegy, dolga van. Pakolok. Jövök-megyek, lábamon sivítva lóg Pöti. Néha megnyugtatom, lerakom, továbbvinnyog. Erre nekem nincs időm.
Végre kész a bőrönd, hajrá a kaja. 10 óra 10. Apa sehol. Villámként gyártom a szendvicseket, gyümölcsöket mosok, zöldséget aprítok. Hol vannak a dobozaim? Amikor ételt rendelek, mindig elteszem a dobozait, de Apa ettől kikészül és cseszeget. Az én dobozaimtól nem lehet elférni. Pedig annyira jó bennük játszótérre elemózsiát vinni… most is jó lenne… Nincs.
Bezzeg Apa papírdobozaival tele van az egész lakás és még a pince is. Majd a 10 éve vett rádiósmagnó poros dobozába rakom a paprikát, ugye?!! Káromkodom.
Mentő ötlet. Grétának adtam három műanyagdobozt, hogy babágyat csináljon belőle. Gyerekszekrénybe kotrok, találok, csomagolok. Hurrá!!!
Pöti közben kitartóan üvölt. Valami nagyon erősre vágyom. És sokra.
¾ 11 Apa még sehol, pedig megbeszéltük, hogy 11-kor indulunk. Ha hazaér, felaprítom és elásom a kertbe.
10 mp-el később Apa hazaér. De ha elkezdi a szertartásos indulás előtti körömvágását, akkor összedarabolom…
Fürdik. Öltözködik. Nem talál zoknit. (legutóbb, 53 db-ot számoltam, mielőtt vettünk volna neki még 10-et). Keresek, kezébe nyomom. Öltözik, beül a dolgozószobába. Nyomtat. Pöti és Gréti is üvölt. Kórusban.
Mikor megyünk? –sivítja Gréti. Cumit a szájába illesztem. Vészhelyzet.
„Na ezt ne! Hagyjatok koncentrálni. Pár perc.- dörgi Apa.- Kész. Indulhatunk.”
A két ordító gyerek elhallgat. Gyalog indulunk neki. Apa tolja a bőröndöt a buszmegállóba, a gyerekek fogják a kezemet. Mire a buszhoz érünk, már mindenkinek szuper jó kedve van.