Milyen érdekes, ha az ember nyitott, mindig belebotlik, valami szuperségbe. Ma nem főztem, a srácokat kifőzdébe vittem. Ebéd után még hagytam őket szaladgálni a játszón, ami a kifőzde mellett van, mert végre kisütött a nap. Nagy kertészkedés folyt és egy ember turkált a homokozóban, vizsgálta a fákat, bokrokat. Pár perc múlva már kedélyesen beszélgettünk. Agrármérnök, növényvédelmi szakember. A homokozóban cserebogár pajor után kutat, bejelentésre. Kérdezte mi találtunk-e. Nem, mondtam, de szívesen megnéznénk milyenek. Térült-fordult és hozott egy kávés pohárnyit. A gyerekeimmel nagy érdeklődéssel hallgattuk a rögtönzött kiselőadását. Évekig élnek békésen a föld alatt, egy kis darab gyökeret eszegetve, mielőtt kiszállnak. Nem szépek, de a szépség relatív, na meg minek lennének szépek, a föld alatt, ahol a vakond is vak… Viszont érdekesek.
Megint okosabbak lettünk, megint lett egy szuper élmény és nem kellett érte kajtatni. Csak egy barátságos mosoly, és ennyi.
Previous
Next