Na igen. Van egy nagy segítségem. Apacicu. Míg én itt a neten Dumanyulkodtam, aztán kiteregettem, aztán ruhákat keresgéltem, ágyat húztam, Apa magára vállalta az esti rutint.
A gyerekeket egyesével lezuhanyozta, fogat mosott nekik, majd az ágyra rakta bebugyolálva… hm… hűlni… Ekkor besegítve öltöztettem, majd visszavonultam teendőimhez. A gépnél ülve hallom a visítást. Apa relaxálásképp a gyerekeket tanítja szaltózni az ágyon. Érdeklődöm a legújabb módszer után, ha beválik a 20 perces “szaltó de lepedő” figura, esetleg alkalmazom.
Miután megfelelően relaxálódtak, sikítozós fogócska következik. Fél 10. Diszkréten szólok, hogy lehet lecsitulni kéne, az célravezetőbb, ekkor Apa könyvet fog a kezébe és mesélni kezd Arkagyin Rajkin stílusban.
https://www.youtube.com/watch?v=023QW2GVkYY
Én próbálom nem összepisilni magam a röhögéstől, a gyerekek 5 perc után sírva fakadnak. Ekkor bemegyek és olvasok a srácoknak.
Kijövök fogat mosni, de már hallom is, hogy Apa kapcsolja be a tv-t, a skacok mellette kuporognak. Forma 1, az forma 1. Ahhoz pattogatott kukorica dukál.
“Anyacicu pattogatott kukoricát csinálj!” -utasít Pöti. Csinálok.
“D-vitamint kaptak a gyerekek?”- odahajintom, Apa ügyesen leszereli. Csimoták automatikusan hanyatt dobják magukat. Pöti a kukorica közepébe. Repül a frissen húzott ágyneműn. Szemem sem rebben. Fél 11. Ugyanmá’… 😀