Talán az év utolsó legmelegebb napja volt, talán az évben utoljára volt ilyen bársonyosan finom a Balaton. Lekentem a gyerekeket és elindultak Apával a vízbe.
Én még a parton maradtam. Buzgón kenegettem el magamon az 1000 faktoros krémet, hogy megóvjam hamvas bőröm. 🙂 “Ha Madonna szép fehéren, akkor én is szép lehetek.” – szoktam mondogatni, és be is tartom, hogy nem napozom, bár a bőrproblémáimnak kimondottan jót tesz.
Utolsó igazítás és beindulok a finom-meleg vízbe. A nap már lemenőben, az égen vékony felhőréteg. Búcsúzni jöttem a tótól, én nem bírom a hideg vizet, idén nagyon kegyes volt hozzám, és sokat játszottam a gyerekekkel.
Apa vontatja be Grétát, Pöti a kezében. Meglát, megáll, rám néz. A tekintete annyira kedves és szeretetteljes, hogy azonnal elolvadok. Jaj, de imádom én ezt a férfit.
Elveszünk egymás szemében, lassan közeledem a combig érő vízben.
Milyen romantikus pillanat. A világ megszűnik, épp csak mi ketten vagyunk.
Jövök szerelmem. Már csak 3 lépésre vannak. Fejemben valami nagyon romantikus zene szól. Bazi nagy gödör. Belelépek, de pont a falára, megbicsaklom, mellig elmerülök. Sziszegve tápászkodom fel, mindhárom röhög. Na meg én is. “Nem direkt volt!” – magyarázkodik azonnal a pasim.
Még 2 perc múlva is nevetünk.