Mit szépítsek az igazságon, szerelmes lettem. Na nem az első látásra. Első látásra nem tetszett, sőt, idegenkedtem tőle. Én már öreg vagyok, nekem ez nem kell. Meghagyom a fiataloknak.
De aztán szépen lassan meggyőződtem afelől, hogy bele kell vágnom az ismeretlenbe, vettem egy nagy levegőt és az érzés amit nem is gondoltam jött. Magamnak sem mertem bevallani, elfojtottam…
Hetekig.
Váratlanul ért, hogy beteg lett és azt hittem örökre elvesztem, ekkor fogalmazódott meg bennem. Imádom. Csak most kaptam meg és máris elvesztem, neeeeeeeeeeeeeee! Csalódottságom és fájdalmam rettenetes volt.
Ám vannak csodák. Csodálatos felépülése után jött a találkozó, amikor átöleltem és úgy döntöttem, sosem fogom elengedni többé.
Nem olyan, amilyennek elképzeltem. Ormótlan, sehogy sem illik az életterembe, de itt van és már vele képzelem el az életem. Ki kell kiabálnom a világnak: IMÁDLAK HŐSZIVATTYÚS SZÁRíTÓGÉP!!!
(bocsi, ha más befejezésre számítottál 😀 😀 😀 )