Fut, rohan. Pici helyiség, sok ember. Szemvillanás ott terem, odahajol, megérinti a vállam. Nagy asztaltársasággal vagyunk, de senki másra nem figyel, csak ránk a páromra, rám és a két pici gyerekre. “Kaja megvan?” “Meg.” “Akkor gyorsan és már hozom is.” Diktáljuk, írja, de nem is kell mondani. Gyerekeknek sült krumplit, ketchup? Hát persze.” 50 év körüli, vékony, copfos kreol nő. Miközben írja a rendelést, kedvesen oda-oda szól a gyerekeknek. “Nini, fekete szemű, kifestette anya a szemed?”. Mikor elszalad, végigsimítja a vállamat.
Robog vissza. Kevés a rendelés. Én lemaradtam. Mondom, jut nekem a gyerekekéből. 🙂 Nevet. “Hát persze.” – tudja.
Jön, hozza a leveseket. Kedvesen odaszól Petinek is.
Mikor megy el, végigsimítja a vállam. Fel, le. Ez már nem véletlen. Nem tolakodó, nem bizalmaskodó a mozdulat. Csak gyors, kedves.
A gyerekeknek pont úgy tálal, mintha én tenném. A srácok mosolyognak, az asztaltársaság még csak az italát kapja. Ahogy lerakja az ételeket, felemeli a fejét és védekezőn már mondja is:
“Csak a gyerekeknek hoztam ki, hogy ők ne legyenek türelmetlenek.”
Indul. A vállamon a keze, föl-le simítja, de már fut is.
Szemvillanás alatt szedi le az asztalt és már újra is terítette mellettünk, már a rendelést veszi fel. Fut el mellettem, odaszól a gyerekeknek, ők nevetnek.
Anya szeme van. Látom. Mindent ért, villan, konstruktív. Vajon hány gyereke van? Vasárnap is dolgozik, ilyen megerőltető munkát…
A harmadik nyelv a magyaron kívül, ahogy szólnak hozzá. Érti. Angolul válaszol.
Ahogy ürül a tányér, már viszi is el. Megdicséri a fiamat mennyit evett. Vállamon a kéz. Fel, le.
Már repül is a csaj üres tányérjáért. Őt is megdicséri. Ahogy kimondom kávé, előttem gőzölög. Alaposan középre hajol, mintha családi kupaktanácsot tartana, minden egyes alkalommal, hogy a gyereket is hallja.
A gyerekek már amikor megjelenik, mosolyognak.
Indulunk, villám, búcsúzik és tovafut.
Mindenkivel máshogy bánt. Mindenkivel úgy, ahogy… nem tudom megmondani. Ebben a nőben volt valami. Valami nagyon fura. Talán egy jó boszorkány. Talán egy gondolatolvasó? Talán egy jó emberismerő. Egy kedves ember. Vagy csak rutin róka.
Ő a nap kérdése. Valószínű számomra megválaszolatlan marad.