Szerző: Dumanyu

Apa, Gréti és a nőnap


Apa hozott nekünk 1-1 szál gyönyörű rózsát. Gréta magán kívül volt a gyönyörtől. Kb. 10-szer megköszönte. “Köszönöm Apa, hogy hoztál nekem egy ilyen gyönyörű rózsát!” Még most pancsi után is a rózsát nézte. Ismét megköszönte. Apa megkérdezte:

– Tudod, hogy miért kaptad ezt a rózsát? Mert ma nőnap van és te nő vagy.
– Hihihi, – nevetett  Gréti, – én nem vagyok nő! – és pironkodott.
– De te nő vagy. Egy kicsi nő!
– Nem vagyok nő, én kislány vagyok!
– De a kislányok is nők csak még kicsik.
– De nem.
– Akkor úgy mondom, hogy ma azokat ünnepeljük, akiknek punójuk van.

Ekkor fejjel beleestem a röhögéstől a mosogatógépbe, amibe éppen pakoltam.


Jó éjszakát!

Jó éjszakát!

WC takarítás

Azon gondolkodom, hogy mikorra tegyem át a WC pucolásom időpontját, hogy ne kezdődjön minden egyes napom szarul…

(A kép forrása: oldsailor2007.blogspot.com)

Apák beszélgetnek

Tegnap sétáltunk egyet a haverjainkkal. Kicsiket toltuk, nagyok motoroztak.
Apukák beszélgettek:
– …és átalussza a kicsi már az éjszakát? – kérdezi András
– Igen. -válaszolja Apa magától értetődően.
– ???????????????????? – Így jött ki a szemem, mint a csigának. – Apa alussza át! – szóltam közbe. – Méghozzá úgy, hogy fogalma sincs mi történik az éjszaka…
– Na az is lehet. – terült el Apa arcán egy széles vigyor.

Persze minap a kollégám is beismerte, hogy az éjszakai orrporszívózást is rezzenéstelenül átalussza. 🙂 Nekik másnap dolgozni kell.

Pasiiiiiiiiiiiiiiik… :DDD (Megjegyzem a bejegyzés épp hajnali fél 3 -kor, második éjszakai szoptatás után íródik…)

Készülődés

– Grétikém segíts pakolni! Kérlek a pelusokat a hátizsákomba pakold be! Ott van az előszobába.
– Jó, berakom szívesen a táskádba! – mondta és elindult.

– Apa! Hol van Apa cipője? Apa! Sehol sem találok neked cipőt. Minden be van zárva. – ismételgeti Gréta az előszobában, de senki nem reagál. Újra és újra elmondja.
– Nyugi, majd keresek egyet! – kiabál Apa a szobából!
– Meg van! Hát itt a cipőd! – találja meg Gréti a 45-ös pár cipőt hirtelen és látványosan az orra előtt.
– Oké! -kiabál Apa a szobából.
:DDD

Dél


Tegnap a kolléganőkkel sétáltunk a parkban. Toltuk a babakocsit, Gréti motorozott. Telt-múlt az idő, rákérdeztem Gabitól, hány óra van.
– Dél van már!
– Ajaj, már?
– Nem dél van!- Szólalt meg a hátam mögött Gréti.- Nem hallom a harangot.
– 11.58. Igazad van! – mondtam a csajesznak.
– Bimm-bamm bimm-bamm. – szólalt meg valahol a harang.

Annyira akarom!

Grétivel palacsintát kevertünk. Állt mellettem a széken. Bújt. Egyre jobban bújt. Fúrta belém a kis fejét. Szuszogott. Persze ölelgettem, megpusziltam. Olyan volt mint egy kiscica, csak nem dorombolt épp. Dugta bele az arcát a karomba, simogatta. Már kezdtem sandán nézni, megszólaltam.
– Én is szeretlek kicsim. Mi van veled?
– Annyira akarom! – sóhajtotta hangosan, és közben fogta a pólómat. Ekkor jöttem rá, hogy a kedvenc Anyuka pólójában vagyok. – Leveszed nekem? Hozok neked egy másikat. – nézett rám, hatalmas szemekkel.
– Oké. – Levettem.
– Köszi! – lökte oda és a gyerek huss eltűnt a szobában, kezében a rózsaszín pólóval. Bekapcsolta a tv-t, elhelyezkedett az ágyon és hangját sem hallottam 20 percig. Bámulta a tv-t, közben morzsolgatta a pólómat. Anyuka póló mániás… Már nincs mit felvegyek, mert a legjobb darabokat lekönyörgi rólam és kisajátítja.
Ééééééééééés ami a non plus ultra. Már Petike is a pólóimat morzsikázza, úgy alszik el!