– Gréta, ha felordítod a kisbabát, te fogod elringatni! – szóltam századszorra ingerülten.
– Én nem! Én nem vagyok anyuka! – felelte flegmán és otthagyott.

Grrrrrrrrrrrrrr

– Apa, te elfoglaltad a helyem! Menj innen! – üvöltötte Gréta, amikor az apukája az óvatlanul otthagyott olvasó fotelbe, ahol Gréta olvasott, belehuppant.
– Gréta, ezt nem így kell mondani! – mondta szelíden Apa. – Légy szíves apukám, kérlek állj fel a fotelból, mert én szeretnék beleülni!
– Légy szíves Apucikám – cincogta édesdeden Gréta, – kérlek szépen állj fel a fotelból, – folytatta cukorka hangon,- mert én szeretnék beleülni. Moooooooooooooooooost!!!-ordította

Gyurmázunk Grétivel, gyártom neki a pici virágokat!
– Óóóóóóóóó, anya, de hisz ez csodálatos, hogy ez a virág pont az én kertemben nőtt!

Heh? Nekünk nincs is kertünk…

– Anya! -sikít – Gyorsan szívjad ki az orrom, csurog!
– Máris! – kiszívom.
– Anya! Köszönöm! Te megjavítottad az életemet!

Nem semmi…!

– Anya, elbújt a labda! Nem akar már velünk játszani.
– Kislányom keresd meg! Hová tettétek?
– Édes jó anyám, keresd meg te légy szíves a labdámat!

Az édes jó anyád az! Megkeresi… :DDD