“BŐRMEKI!” – by Pöti. A nap kiszólása!
Szerző: Dumanyu
Levendulás gombaleves
Rendületlen harcom a molyok ellen vezetett egy új ízvilág megismeréséhez… a levendulás gombaleveshez. Nos, legalább a párom nem érzi, mert allergiás, hogy a levendula olaj aromáját beszívta a száraztészta….
Hal korcsolyával
Sikítógörcsöt kapok, ha a vízben valami hozzáér a lábamhoz. Persze a gyerekeknek meg azt mondom, “Ne parázz, csak egy hal volt!”, de erre Gréti rögtön rávágja: “JA! Hal korcsolyával a lábán!”.
Kitől veszi s sok hülyeséget?!?
Bicizés Apával
Sportos, jó reggelt! Muszáj kiposztolnom ezt a biciklizős képet, mert hogyan is tudatnám maásképp, hogy mozogtam. Meg hogy van biciklim, meg hogy Budapesten voltam. (Itt lakom, mondjuk nem pont ebben az épületben ) Igaz, hogy elhatároztam, hogy rendszeresen cangázom, de a rendszerbe be kell férne 2 hét felépülési időnek is… Szelfit is csináltam, szóval nagyon FB csajos vagyok. Csak azt nem mutatom meg. Bibibi
Szőke herceg
Peti letépett egy szál virágot Grétinek, mire Grèti: “Peti, te egy herceg vagy, komolyan! Egy szőke herceg!”
Apa tökei – hihihihi
Gréti elismerni szerette volna az apukája teljesítményét, azzal, hogy a legtökösebb pasinak titulálja. (Mert az.) Többször nekifutott a mondatnak, elakadt, mi vártuk, hogy csak kimondja. Végül belefáradt és ez sikerült: “Apának vannak a legjobb tökei.”. Nos ezzel beírta magát a történelembe nálunk.
Neked találtam ki!
Persze, hogy betegek a gyerekek szabadság alatt…
Úgy döntöttünk, amíg jobban vannak a srácok, csatangolunk kicsit. Néztem a Balatonon a felhők árnyékait. Meg is kérdeztem a skacokról, szerintük mik azok a sötét foltok. Pöti találta ki, amin Gréti kiakadt és elszomorodott. Pöti rátette a kezét Grétire és azt monda! : “Ne légy szomorú, én neked találtam ki! <3 ”
Vigasz
Hazaérek valamelyik nap, Gréti nagyon sír. Bújik. Rajzfilmet nézett.
“A dinó apukája… – szipog – meghalt.” Próbál mosolyogni, nem megy. Sírdogál. Ölelgetem és vigasztalom a magam módján: “Ez csak egy rajzfilm” -nem jött be, most már zokog.
“Ne sírj Gréti, nincs semmi baj! A dinók kihaltak. Mind. A kicsi is a nagy is, minden dinó, jött egy nagy bumm és mind kihalt. Ennyi.”
Felnézett, a nagy cseppes szemeivel, és nagyon röhögött, majd visszabújt még szipogni.
Anya egyedül
Már tegnap éreztem a pánikot. Míg én zárok a melóban megbeszéltük, Apa lemegy a nagyszülőkhöz a Grétivel és Pötivel. 3 nap és megyek utánuk. Ahogy közeledett az időpont a pánik egyre nagyobb, míg tegnap egy “ne vidd el a gyerekeket, hiányozni fogtok” bömbölésbe csapott át a kedvem. Hiába. Én még nem voltam külön a srácaimtól, csak vész esetén, 1-1 napra. A gyerekeim vigasztaltak. Gréti “Anya mi úgyis folyton nyávogunk és legalább nem kell fegyelmezned a rossz gyerekeidet és nyugalmad lesz. ” – van benne ráció, de ahogy hallottam az ő szájából a könnyeim csak gyorsabban potyogtak.
Reggel: Most már muszáj csomagolnom. Erőt veszek magamon összeszedem a holmijaikat. Petike szomorkodik: “Hiányozni fogsz.” -ölelgeti a lábam. Nagyon gyorsan búcsúzom és kirohanok a lakásból.
Már délben beteg vagyok a tudattól, hogy hazamegyek és nem lesznek ott. Olyan tempóban dolgozom, hogy megizzadok és 3-ra teljesen kifacsarom magam a melóban. Nincs segítség. Nyúlok a telefonhoz, Apa nyugtató szavai a vonal végén. Béke.
Jövök haza, tervezgetem mit csinálok. Hívom anyámat, ő a bölcs. Biztat. Ugyan mikor lesz nekem 3 nyugodt estém legközelebb? Magyaráz, már egész jó kedvem van, tervezgetek.
Húzom az időt, ügyintézek, de csak haza kell érni. Kinyitom az ajtót, csend és kupi. Végem. Veszek egy nagy levegőt, csak pozitívan. Ledobálom a ruháim és eszembe jut egy film.
Hisz nekem pucér szobám van. Nem is pucér szobám. Pucér lakásom! Lezuhanyzom és fel-alá bóklászom pucéran. Próbálom érezni a szabadságot.
Vazze, ez nem jött be. Felöltözöm, veszem a kulcsot. Vásárolok valami finomat. A Spar cipős részlegén bámulom a retek ronda női cipőket. A gyerekcipők előtt fél órát állok, aztán leemelek egy cukit. Ez kell nekem. Már rakom is a kosárba. Grétikém hogy fog neki örülni. Áááááááááááááááááá….. Grétiiiiiiiiiiii………
Apróra vágott méregdrága sajtdarabok között válogatok. Jövök-megyek, mindent megnézek, mint faluról jött kislány a városban.
A húspultos fiú kiszúr. “Nyaralnak!”- magyarázkodom. “Most eszem-iszom jót mulatok.” – hejderutyutyú, adjatok két xanaxot meg egy vodkát…szalonnába, pogácsába sajtba és sörbe fojtom a bánatom.
Néz rám… “Inni ne igyál. Egyél.” “Csak egy sört!” -vágom rá. “De három van a kosaradban.” -bámul bele rosszallóan. “Három nap.”- adom meg magam a szomorúságnak. De ezen már ő is nevet. “Az a darab szalonna elég lesz három napra?” – kérdezi viccesen.
“Visszacserélhetem, ha nem jó a méret?” – kérdezem a pénztárost, amikor a szandált blokkolja.
“Három napig biztosan.” – mondja, amivel egy kib.ott nagy tőrt döf a szívembe. Kikullogok.
Itthon megterítek az ágy közepén és bekapcsolom azt a filmet, amire több, mint egy éve vágyakozom. Liza a rókatündér. A film szuper, ahogy a sajt és a szalonna is.
https://www.youtube.com/watch?v=F1eQSVBwHzQ
De vége lett. Csak nézek ki a fejemből, egyedül vagyok. Hívom a szerelmem. A gyerekek már alszanak. Súgunk búgunk. Aztán leteszem.
Egy filmbéli idézettel fejezem be, előtte tetszőleges mondás behelyettesíthető… Inkább nem írom le. Aki megnézte a linket az úgy is tudja mire gondolok. Csak nevetek. Magamon.
A mi hitünk.
Érdekes beszélgetések alakulnak ki egy olyan családban, mint a miénk, ahol nincs hitre nevelés. Gréta már sokat kérdez. Ovis társai mondanak neki dolgokat Istenről, amit nekem el kell magyaráznom. (Milyen érdekes, pont ma a játszón Zsuzsával beszélgettünk arról, mi a bolondság. Ha egyezményesen elfogadjuk, hogy valaki egy soha nem látott lényt imád, akkor az hit, nem bolondság, de ha én egy hangyához imádkoznék, az már eléggé az a kategória lenne… Erre István (szomszéd) meg is jegyezte, hogy van a fejemben pár… vagy csak bólogatott? 😀 😀 😀 )
Szóval mi igyekszünk úgy nevelni a gyerekeket, hogy mindenkinek el kell fogadni a másik hitét és mindaddig nem is téma, amíg nem akar meggyőzni az ő igazáról. Hogy hiszek-e Istenben, ezt sem tudtam elmagyarázni neki. Megvan a hitem, de nem adok neki nevet. Hisz mindenki mást ad. Isten, Nagy Manitu, Buddha (oké ő kilóg), Allah… Szóval egy 6 évesnek, 6 éves nyelvezeten magyarázni a hitről, a természetfelettiről, az emberek meggyőződéséről, különbözőségről igen nehéz feladat főleg úgy hogy a látóköre ne szűküljön, hanem táguljon.
Meg is jegyezte, hogy ő ezekben is hisz meg a dzsinnben is de legjobban bennem hisz. Nevetve mondtam, hogy neki több, mint ökumenikus a hite, ami szédületes. 😀
Minden esetre megkértem, sose vitatkozzon, senkivel, tisztelje annak meggyőződését, ha egyetért vele, ha nem. Mert a hit fontos, bármiben, bárkiben hiszünk.
