Vásárolunk

Hét közben, Lidl:
Apa tolja picit és a bevásárlókocsit, én visszaszaladok törlőkendőért. Új sort nyitnak. Két pasi tömött kocsival, akik mögöttünk álltak, fellökve a két szerkezettel egyszerre küzdő Apát berongyol eléjük.

Hét vége Spar:
Egyedül vásárolok, két gyerekkel. Tolom Petikét. A kosarat Gréti cipeli. Kettő laktózmentes vaj van benne. Én instruálom a kislányt, hangosan, hova menjen. Egy telekocsis pasi besasszézik a kisgyerek elé.

Auchan, pelenkavásárlás, hétköznap:
“Kismamáknak, gyerekes anyáknak” kassza zárva.

A családos parkolóban, – mint az IKEÁ-ban, – nem családosok állnak. Küzdj ha már kölyköt vállaltál vazze… 🙁
NINCS LIKE GOMB 🙁

Petike 6 hónapos


Bevállalta

– Anyu! Babu elkísérhet minket a bölcsibe?
– Ha Apa bevállalja, igen.
– Már bevállalta.
– Akkor oké.


Nem vagyok morcos

Gréti csemegézik a reggeliző asztalnál, majd hatalmasat nyög és mordul. Ránézek összevont szemöldökkel, mire ártatlan kerek szemekkel rám néz és édes kis csilingelő hangon gügyögi:
– Nem vagyok morcos, csak kakilni kell.


Beporozta

Délután hazafelé a bölcsiből:
– Nézd Anya, gyönyörűek a virágok.
– Igen és szagold meg milyen finom illatuk van.
– Jönnek a méhecskék és beporozzák. Mi lesz belőle?
– Ebből? Ebből meggy. Majd megkóstoljuk.

Este fürdés után:
– Apának nagyon más illata van. Finom. Azért, mert beporozta magát.
– Nem. Én Anyádat poroztam be.
– Anyát?!?

Röhögés…


Anyu!

Éjjel földrengés volt és én utána sokáig nem tudtam visszaaludni, végül kijöttem a konyhába a laptophoz. Egyszer csak egy kis hangocska szól:
– Anyu!
Szaladok be Grétimhez. Ha kibújok mellőle, sokszor megijed, keres. X. szeparációs szorongásos időszak…
– Itt vagyok drágám, semmi baj, itt van anyu.- De ő mozdulatlanul fekszik, alszik.
– Anyu! – hallom újra, de immáron a bébiőrön keresztül is. Petike szólt. Megáll az eszem. 🙂 Bemegyek, kiveszem a kiságyból, két kézzel kapaszkodik, ölel, fejét fúrja a nyakamba. Szuszogása lassul, megnyugszik. Nem mondta újra, pedig úgy akartam hallani. 🙂


Mi volt az ebéd?

Tegnap kérdezem Grétitől:
– Mi volt az ebéd a bölcsiben? Mit ettél?
– Nem tudom. Olyan gyorsan berohant a pocakomba, hogy nem emlékszem.


Húzós reggel


Áthaladás veszélyes

Az előszoba folyosón szoktam vasalni, ilyenkor elég szűk hely marad a vasalódeszka és a beépített szekrény között. Gréti tudja, a vasaló veszélyes, el szeretett volna menni mellette a keskeny kis ösvényen, ezért rám nézett és megkérdezte:
– Áthaladhatok?

Megzabálom a szóhasználatáért… 😀