“Én azt hiszem, nem tudom, azt hiszem ez egy szösz!”
Vonatozás
Telefon Apával
22 hónapos Gréti telefonál:
Csörög a telefon. Apa hív. Gréta rögtön kiabál:
– Anya! Egyedül telefonálok, kérem! – benyomom a gombot, odaadom a
kihangosított telefont:
– Szia Apu, gyere haza!
– Nem tudok, csak egy óra múlva!
– Mit csinálsz?
– Dolgozok. Veletek mi történt?
– Anya autója beteg lett összetört a lámpája. Saaaaajnos!
– Tegnap óta megint?
– Megint sajnos. (nem igaaaaaaaaaaaaaaz!!!) De semmi baj! Bácsi megcsinálja.
– Igen megcsináljuk és kész!
– Oké Apa, köszi, szia!
– Szia Gréti.
Benyomja a pirosat….. – Apu volt. Dolgozik. Saaaaaaaaaajnos.
Nevek
Hol a zsé?
Igények

Gréta sikítva toporzékol az előszobában a behordott homokot látva:
– Anyaaaaaaaaaa! Gyejeeeeee! Itt kosz van és kupiiiiii!!!!
(Aqurv@életbe, ezt aztán tudja… de ha szólok hogy rendet kéne rakni…olyan gyorsan jön a válasz, hogy NEM! De az igény az má’ megvan rendesen!)
A képen én nagytakarítok, ő a sárkány gyerekét lovagoltatja… 🙂
Rend a lelke….
Szokások
– Anya, mit csinálsz? – nyitja rám a wc ajtót.
– Kakilok.
– Kérsz újságot???
Le ne essen!
”Nem szabad, gyeje le, veszélyes! Ejnye!! Gyeje le kisfiú!” – kapaszkodott egy 5-6 éves forma kisfiú lábába kiabálva Gréta, amikor az fel akart mászni a mászókára, amire Grétának még nem szabad…. Szaladtam menteni és mentegetőzni… :)))
Tök…
– Gréta, kérsz vacsorát?
– Persze, tök jó!
– Ki mondta, hogy “tök jó”?
– Apu!




