– Anya, idebújhatok hozzád?
– Persze.
– Átölelsz?
– Persze.
– Anya!
– Igen?
– Elfelejtettél friss vizet hozni, nincs friss víz! Hozol egy pohár vizecskét? – pattan fel és mutat az asztalra a pohár hűlt helyére. De én épp elhelyezkedtem aludni…
– Jaj Gréti, hát miért nem szóltál, hogy elfelejtettem?
– Most szólok.
– Jááááááááj…

Apa, vigyázz, ott egy szar! Szar, szarkaláb… dúdúdúdúúúúúú

(…..kialakul szemem alatt ha nem alszom ki magamat… /Irigy Hónalj Mirigy/)

Egyszer énekeltük Apjával az autóban. Tetszett neki, megjegyezte…

Az ablakon keresztül vonat dudálás hallatszott be.
– Anya ez milyen vonat volt?
– Dudálós.
– Ez egy ellenvonat volt.

– Anyuuuuuuuu! Hol vagy?
– A wc-n, ahogy mondtam. Végzem a dolgom. Öltözzetek Apával, mindjárt jövök.
– De Anyu! De mit csinálsz, bemehetek?
– Ne gyere.
– De Anyu!!! Mit csinálsz?!?
– Sz@rok! – kiabálok ki most már ingerültebben.
– Anya nagyon konkrét. – jegyzi meg Apa.
– Anya konkrétan Csilla. – válaszolja Gréti.

Pár napja éjjel 2-kor óriási vihar volt. Mindhárman felébredtünk. Nyitom a laptopot, hogy megnézzük az időképet.
– Anya! A radart! Mutasd! A térképet. Ott a felhő, ott van Budapest, ott lakunk, ott a Balaton.
Kis meteorológusom… :)))

Gréta és Apa fekszenek az ágyban, Apa mesét olvas.
Gréta megszólal:
– Apa, jól vagy?
– Jól vagyok.
– Nagyon jól vagy?
– Nagyon jól vagyok.
– És te jól vagy Grétikém?
– Jól vagyok, csak nagyon szomjas!