– Anya, befejeztem a reggelit. Köszönöm, nagyon finom volt. Most bemegyek a szobába játszani, kérlek segíts! – mondja és nyújtja a kis kezeit hogy emeljük le az etetőszékről.
– Egészségedre, parancsolj, fáradj be a szobába! – mondom én a szemeimet próbálom visszatömködni a koponyámba, Apának, meg jelzek, segítsem kiemelni a kiskölyköt.

‎- Anya, nézd, milyen szép pocsolya van a felhőn! – Mi van a felhőn????
– Az az ég!- néztem fel a zárt felhőzetből kikukucskáló kék darabkára.