– Kicsikém! Petikét altatom, addig el tudod foglalni magad a pancsiban csöndben? – kérdeztem csöppnyi vízben játszadozó csemetém.
– Igen Anyu! – jött a válasz. És tényleg. Halk csobogást, lubickolást hallottam. Nyikkanás nélkül. Békésen szoptattam a kisfiam és az okos nagylányom járt a fejemben. Büszkeségtől dagadt a mellkasom, hogy mennyire nagy és okos már Gréti, hogy hogy segít nekem, hogy békében el tudom altatni a picit. Nagy nehezen elszuszogott a csemete, egy cumit berejtettem a kis szájába, kapott egy büdi anyapólót, belefúrta a kis fejét Petike, betakargattam, bekapcsoltam a légzésfigyelőt, adtam egy nagy puszit a fejére. Kiléptem a kisszobából, benéztem a fürdőszoba nyitott ajtaján…
Gréti elmélyülten kenegette az új lila tusfürdőmet, végestelen végig a kád szélén vastagon. Ujjával rajzolt a lecsorgó habos lila trutyin. Amikor meglátott, akkor büszkén mutatta:
– Nézd Anya! Ezt a gyönyörűt neked festettem!- A pici víz síkos-zavaros-habos volt a rengeteg kifolyatott tusfürdőtől… Nem kapott ki. Ilyenkor örülök, hogy spórolós csaj vagyok. Olcsó, de finom illatú tusfürdőt használok. 🙂 A fürdővízből még felmostam az egész lakást is. Gyönyörűen ragyog és jó illatú. Azóta röhögök…

Ma délutánra a rosszaság és az unalom elemi erővel tombolt már Grétin, ezért gyógyultnak nyilvánítottam és a parkba vettük utunkat, biciklivel. Fáradhatatlan volt a csaj. Nagyot játszott a játszótéren, ügyesen mozgott, Petike nagyokat nevetett rajta, szóval szuperül éreztük magunkat. Csak hát indulni kellett este haza, amit egy messze zengő hisztivel fogadott. Nem is volt hajlandó biciklire ülni. Cipeltem a bicit, toltam a babakocsit. Bandukoltunk hazafelé, amíg meg nem láttuk Atát cangán és anyukáját Erzsit. Gréti azonnal felpattant a járgányára és viharos gyorsasággal elszáguldottak Atával, győztünk utánuk aprózni Erzsivel. De hamar búcsúznunk kellett, mert másfelé vezetett az utunk. Gréti elköszönt, majd felnézett Erzsire:
– Köszönöm, hogy felgyorsítottál engem.
– Nagyon szívesen! – nevetett Erzsi.
Szépen hazakerekezett. 🙂

Szegény Grétikémet az antibiotikum jól meghajtotta.
Az eredményt megvizsgálta, tűnődött, majd 5 perc molyolás után megkérdezte:
– Anya, ez folyadék kaki volt?

Itt ülnek a kölkök az ölemben a gép előtt. Épp nézzük, jön-e vihar. Petike bontja az asztalt, Gréta fegyelmezi.
– Anya, Petike szétszedi a dobozt, én pedig belepukiztam az öledbe…