Gréta pakol. Játékait gondosan teszi helyre. Apa körbenéz.
– Gréta! Mi lesz azzal a szegény vakondokkal még ott? – kérdez rá a földön heverő kisvakond kesztyűbábra.
– Az csak egy vakond.- igazítja ki Gréti, miközben elteszi a helyére.
Hónap: 2013 augusztus
Nem lesz semmi baj!
– Gréti imádott felfújható lován – vagy mijén – lovagolt, ugrált végig a lakáson délután. Kezében a felfújható tapsoló egyik fele. Ő volt a lovag. Petike vágyakozva nézte. Kérlelni kezdtem Grétit, hogy adja oda picikét Petyának, de ő hevesen tiltakozott. “Enyém!” kiabálta. Bevetettem , az ekkor használatos fegyverem:
– Az én ágyam is az enyém, mégis alhatsz benne, mert jószívű vagyok. Te is légy jószívű, picikét hagy lovagoljon Petike, aztán visszaadjuk.
Kelletlenül lekászálódott a lóról, szembe állt vele, megfogta óvatosan átölelte a két fülét, kissé takarva. Lehajolt hozzá szemébe nézett, megsimogatta az arcát és a fülébe súgta:
– Nyugi-nyugi! Nem lesz semmi baj!
Tészta
– Gréti, minden szem tészta maradjon a tányérodban! – utasítom gyermekemet, amikor én eleve helytelen dolgot teszek. Bevittem a tv elé a vacsit.
– Oké anya! Ha kiesik egy picike darabka tészta az ágyra, akkor majd azt mondom, “bocsánat”. – vág jógyerek fejet Gréti…
Íme itt a tűzhely részletesen
Tűzhely
Első fotó a tűzhelyről a mobilommal. A többit később hozom. (köszi Papa!)
Szörnyeteg
Ikeában találkoztunk ismét Vikiékkel. A gyerekek majszolták a hot dogot, itták az üdítőt, én próbáltam társalogni Vikiszülőkkel. Kevesebb sikerrel a gyerekek mindig adtak elfoglaltságot.
Egyszer csak Gréti, halálra rémült arccal, kikerekedett szemmel elkezd vérfagyasztóan sikítozni. Közben remeg.
– Ááááááááá, ááááááááááá, Anya, áááááááááááá!!! Anya! Segítség! Íiiiiiiiiiiii! -iszonyat az arcán, remeg a szája.
– Mi van Gréti?
– Ííííííííí, áááááááááááá, Anya, egy szörnyeteg! Egy szörnyeteg! – sikít! – Oldalra nézek és egy törpe hölgy sétált el mellettünk. (Csöppet sem örömteli ábrázattal.)
– Hííííííííííííííííííííííííííí! – kezdtem a megoldást, a szokásos térdszorítással. Ültem. – Híííííííííííííííí! – csak most Istenem, kérlek most ne pisiljem össze magam az Ikea közepén! – Hííííííííííííííííííííííííííííáááááááááááíííííííííííííííí! – estem be az asztal alá, miközben levegőért kapkodtam, és hallottam még fél füllel a rémülettől sikító gyermekem. Valahogy meg kéne nyugtatnom. Közben a törpe hölgy szerencsésen leült egy asztallal arrébb, amitől Gréti még jobban sikított. Valahogy nekem is illene rendezni a soraim…
– Áááááááááááááááááááááíííííííííí! – sikított a rémülettől Gréta.
– Híííííííííííííííííííííííí, hííííííííííííííí, hííííííí, – kapkodtam a levegőt, – Semmi baj kislányom. Hííííííííííííí, semmi baj, nyugodj meg! – Szégyen! Szégyen! Szégyen. Háromszoros szégyen! Hogy nekem miért mindig a legsz@rabb szituban kell nevetőgörcsöt kapni. Hogy hogyan tudnám egy kicsit ezt elkerülni. Szegény kisgyerekem. Szegény törpe néni. Szegény én.
– Víííííííííííííííííííí, híííííííííííííí! – Valahogy ki kéne jönni belőle. Vikiapuka segített a szituban. Gréti mellé állt bátorítóan, magyarázott neki. Végül én is levegőhöz jutottam.
– Semmi baj Grétikém, ő csak egy törpe néni. – kapartam össze magam, próbáltam láthatatlan lenni. Csak sikerült nekem is megnyugodnom és végül a gyereknek is szépen elmagyarázni, hogy nem vagyunk egyformák és az élet így színes, így kerek.
Pontosítsunk
Össze-vissza keresgélem a lottószelvényt, sehol nem találom. Gréta topog a hátam mögött. Egyre ingerültebb vagyok, végül megtalálom Apa kisgépjének a tokjában… véletlen.
– Anya, gyere már, mit csinálsz? – nógat Gréti
– Megyek már, csak apád elbagatelizálta a lottót, most találtam meg, megyünk feladni.
– Anya! Az azt jelenti, hogy elbaszarintotta?
– Őőőőőőőőő… azt. – hihihihihihi, juuuuuuuuuuuj… hihihihi
Anyuka!
Ikeába menekültünk a forróság elől a gyerekekkel. Ott találkoztunk a bölcsis barátokkal. Gréti nagyon jól érezte magát. Szuper nagyot játszottunk, eladó néni volt a berendezett boltban, de vendégeskedtünk is, majd találkoztunk a srácokkal. Gréti és Petike jóízűen bezabáltak. Indultunk haza, de Ildi, a kislányok anyukája visszaszaledt az ottfelejtett dolgokért:
– Dancsó anyuka! Dancsó anyuka! Hová mész? – kiabálta utána Gréti
…
Haverok nevét nehezen jegyzem. Múltkor Olivér édesanyjáé sem jutott eszembe, pedig ezer éve tudom. Grétával beszélgettünk és tanácstalanul néztünk össze, hirtelen egyikünknek sem jutott eszébe. Mondtam neki, ha legközelebb találkozunk, óvatosan derítse már ki (ha addig nem jut eszembe). Tiszta ciki… Nagyon segítőkészen beleegyezett. Egy nap, amikor homokoztunk, kiabál oda nekem messziről, Olivér anyukája mellől.
– Erika!
– Tessék kislányom?
– Olivér anyukáját Erikának hívják!
– Okééééééééééé!!!!!!!!!!
Petyuka
– Petya! Petya! Petyuka! Édesem! Nem oda! – cincog Gréti Petyának. Megzabálom! (Petyukát ő kreálta. Mindent becéz, még a becézést is!)