– Gréti imádott felfújható lován – vagy mijén – lovagolt, ugrált végig a lakáson délután. Kezében a felfújható tapsoló egyik fele. Ő volt a lovag. Petike vágyakozva nézte. Kérlelni kezdtem Grétit, hogy adja oda picikét Petyának, de ő hevesen tiltakozott. “Enyém!” kiabálta. Bevetettem , az ekkor használatos fegyverem:
– Az én ágyam is az enyém, mégis alhatsz benne, mert jószívű vagyok. Te is légy jószívű, picikét hagy lovagoljon Petike, aztán visszaadjuk.
Kelletlenül lekászálódott a lóról, szembe állt vele, megfogta óvatosan átölelte a két fülét, kissé takarva. Lehajolt hozzá szemébe nézett, megsimogatta az arcát és a fülébe súgta:
– Nyugi-nyugi! Nem lesz semmi baj!