– Anya! Gyere! Anya! Gyere!
– Máris megyek! – szaglászok. – Peti! Te szartál be?
– Igen.
(Legalább most bevallotta.)
– Anya!
– Igen!
– Gyere!
– Hova?
– Oda! – mutat csöpp kis kezével maga elé.
– Máris! 😀
Nap: 2013.11.13.
Ütős
Beszélgetünk Grétivel, mit tanult az oviban. Énekelt egy dalt.
– Ezt kitől tanultad?
– Kriszti nénitől.
– És Szilvi nénitől mit tanultál?
– Ütőset?
– Az mi?
– Bekötjük a szemünket, hogy ne lássunk és ütünk üveget, meg ilyeneket.
– Megkülönböztetitek a hangokat? Az szuper. És te meg tudod különböztetni mit hallasz?
– Igen.
– Mit hallasz?
– Hát az ütést!
Tapéta az előszobába
Míg Peti aludt, alkottunk:
Hinta-palinta
Petike és Gréti elalvás este mindig viháncolnak az ágyon. Dobálják magukat, hengergőznek, birkóznak velünk. Sajnos újabban egyre később alszanak a viháncolás miatt, de nehéz őket leállítani, annyira édesek.
Ma már majdnem elájultam, de a gyerekek is alig vonszolták magukat, mégsem akarták abbahagyni. Leparancsoltam őket fekvő pozícióba, odabújtak hozzám, amikor Petike hangos éneklésbe kezdett:
“Hiiiiiiiiiin- ta paliiiiiiiiiiin-ta! Hiiiiiiin tttta paliiiin ta.”
Megemelem a fejem és mit látok: a cumiláncát magasba tartva hintáztatja a cumit.
Nagy röhögés, két gyerek felpattan, és pörög-forog tovább az ágyban. Én feladtam és kidőltem.