Fekszem az ágyon, Pöti tépi le rólam a ruhát, álmos. Gréti kucorog mellettünk.

– Anya, megyek inni.
– Jó, csak kérlek a konyhaasztalról hozz egy zsepit, folyik az orrom. – Petike egyre mélyebben szuszog, én már fel nem állok, akkor kezdhetem az egész altatást elölről, azt pedig már nem bírják a csöcseim. Milyen jó, hogy van egy nagy és okos, lassan 4 éves lányom, aki segít! Már jön is.
– Csak ezt találtam. – emel magasba egy bőr nyakláncot, nézi, ezzel a lendülettel hatalmasat vágódik a szétszórt játékokon.
– Ááááááááááááááááááááá!!! – üvölt.
– Vááááááááááááááááááááááá! – üvölt fel Pöti.
– Jól vagyok, jól vagyok. – cincogja Gréti és kászálódik fel az ágy takarásából megszeppenve.
– Vááááááááááááááá!!!- üvölt tovább Peti.
Megyek egy zsepiért.
– Váááááááááááááááááuáuááááááááá! -szirénázik Peti.
Kezdhetem elölről az altatást…
– Csing. – mondja az időzítő. – Pöti dobja el a cumit, két kézzel tép magához. Lelki szemeim előtt megjelenik a péppé főtt újkrumpli… fújom az orrom és próbálom nem atomokra szedni a bandát…

Mintegy 40 percet álltam sorban, amikor kiderült, simán előremennek az emberek a másik pénztárhoz és ott rendelik meg a halászlevet. A két gyerek már nagyon éhes volt, Petike sírdogált, belecsúsztunk az alvásidőbe. De én azért álltam be a sorba, mert láttam pörög… azt nem láttam, mi folyik később, csak egyszer jött egy nő kiborulva és szólt…
Apa megérkezett a gyerekekkel a játszóról, mert büdösszájú Dömdömke harmadszorra borította fel Grétát a szülők pedig semmit nem reagáltak. Beállítottam a másik pénztárba, 5 perc múlva sorra kerültek, de az 5 perc alatt két nyanya is lengette az ezresét a másfél éves kisbabát tartó Apa előtt, hogy ő csak egy halászlét kér. Szerinte mi miért állunk sorba? 40 perce? Ja, azt ő nem tudta… Ekkor már majdnem öltem.

Csak kint tudunk a napon leülni, gyerekek égnek. Odabent, a sátor alatt már nem evő emberek diskurálnak a padokon. Ki nem sz@rja le a többieket. Ekkor nagy cseppekkel elered az eső. De akkorával, hogy a levesbe becsapódó bombák beterítenek minket piros zsírral. Rezzenéstelenül eszünk. Mellénk telepedik egy unszimpatikus párt unszimpatikus politikusa, jelen esetben egy kedves családapa 3 gyerekével és hajszolt feleségével. Próbálják a gyerekeket etetni. Az eső immár rázendített.
“Képviselő úr, hol lehet ingyen halászlét kapni?” -furakszik hozzá egy jól öltözött nő. És mondja és mondja… XY képviselő úr megígérte, hogy lesz ingyen halászlé, de ő körbement és nincs ingyen halászlé, pedig ez itt egy pártesemény… és ő már itt és ott is volt…
“Nem tudok róla, tessék megnézni ott az elkerített részen…”- válaszol mosolyogva a férfi. Politikusné fejét és szemét a pad közepére szegezve, száját összeszorítva lapátol, eteti a gyerekeket a mostanra szakadó esőben.
“Tessék csak venni, haltepertő!” -. nyomkodja a politikusné elé egy esőkabátos nő a tányérját. A gyerekek ráugranak. “Gyerekek, egyet megkóstolunk mindannyian!” -próbál az asszony halkszavúan ellenkezni.
– Milyen halból van a tepertő? – kérdezem a pártszínekben tündöklő esőkabátos nőt.
– Libából! – veti oda nevetve a politikus.
– Ronda egy hal! – mondom. Mindenki nevet. Politikusné már nem, csak elmosolyogja magát egy pillanatra. Arcán rettenetes fáradtság gyerekek szanaszét széledtek, ő próbál jóllakni. Hajáról csepeg a víz. Mi eszünk mellettük, egyre jobban elázva. A Gréti és Peti farkaséhesek. Tátognak, nem mozdulnak a kaja mellől.
“Na ki van itt!” – tárja szét hatalmas karjait üvöltve egy termetes, idétlen ruhába, baseball sapkába öltözött asszonyság. A politikus riadtan körbenéz, de a kiáltás neki szól. Mi ekkor már hangosan röhögünk. Nagyon sajnáljuk. Egyre szimpatikusabb, ahogy állja a sarat.
“Csókolom!” – köszön a politikus hangosan,- “Maga is itt?” – kérdi. “Ki a csipa ez?” – olvasható le rémült mosolyba meredt arcáról a gondolat.
Beszélgetnek.
“Nem kérünk több tepertőt, köszönjük, azt hiszem, most hazamegyünk.” – hallom elhaló hangú politikusnét tiltakozni, miközben az eső szakad, én szedem össze az ehető dolgokat, Petit rendezem, fiúkat küldöm az autóba, Grétit a sátorba, cuccokat pakolom.

100 méterrel Apáék mögött bandukolunk Grétával vizesen a már csak csepergő esőben. Énekelünk. Peti meglát ahogy az autóhoz érünk, azonnal elalszik.

Hazamegyünk.